A folyónál mászkálás önmagában is elég érdekes volt, de rövid is, és mivel a csapatból nem látta még mindenki a sziklarajzos helyet, továbbmentünk arra. Igazság szerint senki nem látta korábban magukat a sziklarajzokat, mert amikor legutóbb arra jártunk, nem sikerült meglelni és most is szenvedtünk egy darabig a sziklafalat bámulva, egészen addig, amíg a cseh phd-ssel el nem kezdtünk fölmászni a sziklákra. És ott voltak: közelről szinte tökéletesen kivehetően, alul régebbi vörös rajzok, rajtuk fekete "Om mani padme hum" tibeti írással, illetve néhány egészen friss firka filctollal (ezek nem fognak szerencsére évszázadokig fönnmaradni.
A lefényképezésük kissé nehézkes volt, a keskeny sziklakiszögelléseken nem lehet elég messzire menni és a gépem sem elég ahhoz, hogy igazán kihozza a színeket, de a semminél jobb. Íme:
Some of you (classmates or people from the dormitory) asked me why don't I write my blog in english. The answer is easy: you are here and know what is happening and my hungarian friends not :P And also my written english is quiet bad (as you can see), but from now I'll try to write a short summary after the hungarian text. Actually it's not shorter now but anyway...
After the walk by the frozen river, which was beautiful and interesting, we went to the shamanic place with the petroglyphs. None of us saw them before, because last time we didn't know that they are so high up on the rocks. But now we tried to climb up and - not surprisingly - found them. The petroglyphs were almost perfectly visible, the oldest ones were painted with red and upon them were newer "Om mani padem hum" writings with tibetan script. And of course some really new ones written with black pen. It was a bit difficult to take photos, but I tried, see the pictures above :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése