Fidel Castro krokodilja (meg a dinoszauruszok)

Az idő egyre hidegebb, az egyetem pedig szeptember óta halogatja az ösztöndíjam kifizetését, úgyhogy nincs pénzem csizmát venni, ezért hétvégén most nem mentünk kirándulni. Pénteken találkoztam Kata és Ganbold társaságában egy volt sulitársam apjával és egy másik magyar üzletemberrel, akik ki akarják használni az országban lévő meglehetős fejlődési potenciált. Utána a koliban beszélgettünk a nemzetközi csapattal hajnalig, ebből adódóan a szombat jobbára az alvásról szólt, este viszont visszaért vidékről a szobatársam és vele meg az egyik lengyellel megbeszéltük, hogy akkor a fenti okok miatt vasárnap inkább múzeumot nézünk. A választás a Természettörténeti Múzeumra esett (aminek a neve magyarul elég furán hangzik, de tényleg így hívják), mert a Szépművészeti zárva van, kolostorokhoz annyira nem volt kedvünk, a többi meg messze van vagy kevésbé érdekes mint a dinoszauruszok.

Természetesen a szombati kártyázás-beszélgetés sem ért túl hamar véget, úgyhogy vasárnap csak délután egykor szedtük össze magunkat és mentünk el a múzeumba. 

A múzeum a parlament mögött, az egyetemtől nem messze található, kívülről annyira nem jellegzetes épület és a berendezés is erősen a szocialista időket idézi. Olyannyira, hogy nem csak a kiállítási tárgyak, de a tárlók, feliratok (vannak azért újabb, angol nyelvűek is kirakva), képek és minden egyéb nagyrészt az előző rendszer maradéka, a kiállítás óta eltelt húsz-negyven év pedig a kövek és megkövesedett dolgok kivételével minden más holmit erősen megviselt. 

(a képet a google keresőjével loptam)

A földszinti geológiai rész nem túl érdekes, lehet több száz kilós vasmeteoritokat fogdosni, de nagyjából ez az egyetlen említésre méltó dolog. 

Az első emeleten vannak a dinoszaurusz-csontok, ezek jelentik a múzeum legfőbb látványosságát. Az összerakás tudományosságáról nem vagyok meggyőződve, néhányat valószínűleg szét kéne szedni és újra összerakni az újabb teóriák alapján, a festmények pedig egészen biztosan idejétmúltak minden tekintetben. Ha kapna elég pénzt a múzeum, egy ilyen leletanyagra gyakorlatilag világszintű kiállítást lehetne építeni. 

A második emelet a ma élő állatoké, tele van különféle molyrágta preparátumokkal, a legtöbb nagyon rossz állapotú. Ez a rész nem csak Mongólia élővilágát mutatja be, van egy halom egzotikus tengeri hal és mindenféle más állat a bolygó egyéb pontjairól is, mint például egy jókora aligátor (a címben a krokodil jobban néz ki, de az esetleges kötözködőknek mondom, hogy tisztában vagyok a különbséggel), Fidel Castro személyes ajándéka. Itt található a Przewalski-lovakról szóló, viszonylag új, de nem túl magas színvonalú tárlat is, mely nagyjából arról szól, hogy hogyan őrizték meg a vadlovakat európai állatkertekben és hogyan hozták egy részüket vissza Mongóliába. Ennek a kiállításnak a része az egyetlen magyar vonatkozású pont, nevezetesen hogy nálunk is élnek ilyen lovak, a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy az összes többi ország nevét jól írták, csak mi lettünk Hungry. Filctoll sajnos nem volt senkinél, bicskával meg nem akartam a táblába karcolni, ezúton kérem a legközelebb arra látogatót, hogy vigyen magával felszerelést a hiba javítására...