Ha valami egyszer beindul...

...akkor az nagyon beindul. Vasárnap ugye meghallgattam az Altan Urag koncertjét az Ikh Mongolban, kedden pedig tényleg jött a folytatás, némi extrával. Koncert előtt ugyanis az amcsi srác a tanulmányához interjúzott a bandával és ha már felajánlották a lehetőséget, nyilván nem hagytam ki és mentem én is. Ráadásul hivatalos alapom is volt hozzá, elvégre az ösztöndíjhoz írt motivációs izébe beleírtam valami olyasmit, hogy "a hagyományos mongol népzene és a modern (nyugati) stílusok keveredése" is érdekel... 

A Mongolian's étterem, ahol az egész lezajlott, nagyon szép hely és mongol viszonylatban eszetlenül drága, az árak közelítik (vagy meg is haladják néha) a magyar szintet. A zenészek persze jó mongolhoz illően késve érkeztek, elsőnek Erka futott be (a banda főembere és a cimbalomszerű jocsinon játszik), aztán a most éppen tüsihajú Burnee (morin húr) és Tungaa (dob) is megérkezett, a vége felé azért mindenki előkerült. 

Elsősorban az együttes történetéről és a zenei stílusuk kialakulásáról volt szó, kiderült, hogy a hangszereket maguk kísérletezték ki (elektromos morin húr és jocsin), a kedvenc számuk az Idzsi Mongol, mert ebben megtalálható gyakorlatilag minden játékstílus ami jellegzetessé teszi őket (nyilván ezért játsszák minden koncerten), a rajongók viszont állandóan a Duudzsin daadzsint követelik. Elmondták, hogy eredetileg kecske lett volna ló helyett a hangszereken, de mivel a kecske hideg szájú jószág (Hagyományos mongol műveltség 1. kurzus :P), nem szerencsés és lett helyette koponya meg alien (a savas nyálú jószág ha nem is szerencsésebb, de mindenképpen menőbb egy rockbanda esetén) és azt is, hogy nem unják a hetente többszöri fellépést és nem is fárasztja őket, mert az Altan Urag nem csak munka nekik, hanem a hobbijuk és az életük is. No meg persze arról is esett szó, hogy a jövőben valószínűleg jobban elmetálosodnak, de mellette persze megtartják a népi és folk-rock (elvégre ez a banda fő profilja) dallamokat is.

Vicces volt figyelni, hogy ezek a világszerte ismert és egyre híresebb zenészek az interjú alatt nagyjából úgy hülyéskedtek egymással és játszottak az asztalon föllelhető tárgyakkal  unalmukban (amíg valaki más beszélt) mint egy csapat gimnazista, a kérdésekre viszont nagyon is komolyan válaszoltak, mindazonáltal szemmel láthatóan szórakoztatta őket a külföldiek érdeklődése.

A beszélgetés után persze ottmaradtunk a koncertre is, a Khökh tolboton és az Idzsi Mongol persze itt is előkerült (az előbbi most jobban hangzott), a többi szám ellenben más volt és játszották a Duudzsin daadzsint is. A hangulat az előző két óra miatt teljesen más volt mint első alkalommal, most már ismertem a gesztusaikat, a mentalitásukat és nem mellesleg alig két méterre ültem a színpadtól, de a véleményem változatlan: fantasztikus zenészek.