Szóval átvilágítókapuk. Az egy kicsit zavart, hogy az ötvenezer tugrikért piacolt, a mínuszharminc ellen nagyjából polifoammal bélelt bakancsom ikertestvérét egy vörösre festett hajú, szakadt mongol punkon láttam meg, amikor lerángatta magáról a detektorkapu előtt. A szomszéd sorban amerikai filmesek beszélgettek valami egészen szörnyű akcentussal (sajnálom, sznob vagyok és a brit angol tetszik), az előttem álló fickó pedig éppen az átvilágításra készülődött.
Aki már repült, tudja, hogy megy ez: fémeket, nagy ruhát levedleni, elektronikai eszközök külön lavórba stb. Ez az ember is ezt a műveletet kezdte végrehajtani. Kabát le, hátizsákból laptop ki, lavórba. Aztán még egy laptop az előző tetejére. Meg még egy, aztán a negyedik és ötödik is. A motozószemélyzetet nem érdekelte, mi meg a többi sorban állóval néztünk, mint egy bűvészgálán, persze itt biztos olcsó a kínai elektronika (vagy már eleve Kínában szerezte) és otthon másfélszeres áron el tudja passzolni és máris visszajött az útiköltség egy része.