Senki nem tudott róla, hogy jön, egészen keddig, amikor már itt volt. Nyilván biztonsági okokból titkolták, hogy Japánból India felé megáll itt is egy hétre (Kína próbált nyomást gyakorolni Mongóliára, hogy csökkentsék az előadások számát, gondolom ha előre tudtak volna róla, hogy jön, akkor az egész látogatást megpróbálták volna lefújatni), amikor viszont megérkezett, mindenhol róla volt szó. Kezdődött azzal, hogy a mongol szakos levlistán megjelent az infó és a program mongolul, aztán este egy angol nyelvű program is előkerült és néhányan megbeszéltük, hogy délelőtt az egyik óra helyett megpróbálunk bejutni a Kulturális Központban (ami egyébként Táncszínház névre is hallgat) tartott előadásra.
Föl is keltünk jó korán, az egész 9:40-kor kezdődött, úgyhogy 9:15-kor találkoztunk a koli folyosóján a német és az egyik lengyel lánnyal, az egyetemnél csatlakozott a másik lengyel és egy kínai srác, és odamentünk a színházhoz. Előtte elég nagy, átlagemberek, lámák és rendőrök alkotta tömeg állt és az utóbbiak visszafordítottak mindenkit, aki megpróbált bemenni, hiába lóbáltak többen is jegyeket. Egy darabig vártunk a csodára, aztán visszafordultunk és mindenki ment a dolgára (suli, piac, kollégium).
 |
| Ide nem sikerült bejutni... |
A piacról a koliba visszaérve megpróbáltam kideríteni, hogy mi a fene az a New Sport Palace, ahol a délután egy órás előadás lesz, értelemszerűen nem sikerült. Megbeszéltük a többiekkel, hogy akkor legalább az online közvetítést nézzük (többek között angol tolmácsolással is volt webcast), már ha a net is úgy akarja, csakhogy egy előtt húsz perccel körbekopogott a pár napja érkezett lengyel antropológus srác (aki ránézésre inkább finn), hogy ő mindenképpen élőben akarja látni a dalai lámát és most indul taxival, akarunk-e csatlakozni. Nyilván akartunk, a helyet persze ő sem tudta, de szerencsére a sofőr igen. Másfél óra dugóban vánszorgás után megérkeztünk a bevándorlási hivatal és a repülőtér közelében épült jókora, kínai sportcsarnokhoz, ahol szintén elég nagy tömeg volt, de mindenki szabadon járkált ki-be és a lámák mindenféle kiadványokat osztogattak tibeti és mongol nyelven.
 |
| A sportcsarnok már nagyobb, ha nem is bőven, de volt hely mindenkinek. |
 |
| Háttérben a Bogd Khan uul |
A dalai láma a küzdőtér egyik végében fölállított színpadon ült, előtte a földön a lámák, körben a lelátókon pedig a civil közönség. Az előadás tibetiül ment, elég érthetetlen mongol tolmácsolással, nekem személy szerint nem is ez volt érdekes, hanem az, hogy a dalai láma Avalókitésvara bódhiszattva megtestesülése, vagyis gyakorlatilag isteni lény a buddhisták számára, úgyhogy a közönség reakcióit és viselkedését próbáltam inkább figyelni.
 |
| A dalai láma körül biztonsági emberek és gondolom magas rangú lámák ültek a színpadon |
 |
| Ilyen fülszőrzetet ritkán látni, a kopaszra borotvált fej meg még ki is hangsúlyozza... |
A hangulat leginkább valami sporteseményre vagy fesztiválra emlékeztetett, az emberek egymást mongol módra lökdösve próbáltak jobb helyhez jutni, kint beszélgettek, ettek-ittak, ami viszont igazán említésre méltó, ámbár a föntiek fényében nem meglepő, hogy a tömeg szinte teljes csöndben ült végig, amíg a dalai láma beszélt. A moziban, operában, színházban, felolvasóesten, egyetemi órán vagy bárhol máshol tapasztalható jelenségnek, hogy zavar nélkül fölveszik a telefont és beszélgetni kezdenek, nyoma sem volt.
Egy-másfél óráig hallgattuk a dalai lámát, aztán leléptünk még azelőtt, hogy véget ért volna, mert nem akartunk belekeveredni a hazainduló, ránézésre olyan kétezer emberből álló tömegbe.
×××
On tuesday we tried to see the Dalai Lama. The plan was that we'll go to the Cultural Center next to Sukhbaatar square at 9.40 am. Maybe the theater was full, maybe there was some other reasons, the police didn't let anybody enter at the time of the beginning of the lecture, even monks weren't allowed to go in. After we went back to the dormitory, I tried to find out the place of the other lecture at 1 pm, but I wasn't successful so we decided to watch the online webcast with English translation. 20 minutes before 1 pm the new polish guy knocked on my door and said that he will go to the New Sport Palace by car and if somebody would like to join, just let him know. So we went there by car, fortunately the driver knew the place, and after 1:30 hours sitting in the traffic jam, finally arrived.
A lot of people were there, around two thousand, and although it felt like a sport event or a festival, they were sitting quietly and listened to the manifestation of Avalokitesvara bodhisattva. He spoke in Tibetan and there was Mongolian translation (which was hard to understand), we watched and listened to him for about one and a half hours and left before the end.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése