Sörért reklám

Délután békésen ücsörögtem a szobámban és a hétvégén beszerzett orosz kolbász falatozása közben próbáltam életet lehelni az amúgy elég döcögős netkapcsolatba, amikor kopogtatott a szomszéd lengyel antropológus, hogy külföldieket keresnek valami reklámfotózáshoz és cserébe sört adnak. Gondoltam, biztos jó móka lesz és az ingyensör sem megvetendő, szóval miért is ne. Azért volt egy kis dilemma, mert az egyik afgán srác korábban szólt, hogy az egyetemen lesz valami előadás hagyományos mongol játékokról, de mivel azokról már úgyis olvastam, az előadás pedig tisztán mongol nyelven ment, inkább a reklámfotózás mellett döntöttem.

Hatkor tehát becsatlakoztam a többiekhez, hatan be egy mongol fickó kocsijába, aztán irány a hely. Közben jó kis ízelítőt kaptunk az ulánbátori csúcsforgalomból (merje csak még egyszer valaki azt mondani, hogy a dugóban ülő autósok kevesebbet kapnak a kipufogógázból mint a gyalogosok vagy bringások...), poénkodtunk arról, hogy visznek a rabszolgapiacra, aztán még ha gyalogtempónál lassabban és kicsit kényelmetlenül is, de megérkeztünk. 

Modern művészeti galéria

Nevetni fogtok és olyan is lesz, aki meg sem lepődik, de nem ide akartunk menni. 

Szombaton Katáéknál palacsintáztunk, éjfél után pedig a koliban ünnepeltük a cseh lány születésnapját tortával és Törley pezsgővel. Senki nem volt metálrészeg és négy előtt fel is oszlott a társaság, de a szombat azért jobbára a regenerációról szólt, vasárnap viszont valami aktív tevékenységet szerettünk volna beiktatni. Az eredeti terv szánkózás lett volna valahol az Ulánbátor körüli hegyekben, az idő is kiváló lett volna hozzá (mínusz kilenc-tíz fok - igen, most már úgy vagyok vele, hogy ha -10 fölött van a hőmérséklet, akkor meleg van és nem kell kesztyű-sapka-sál), az egyetlen probléma az volt, hogy Lida, aki az egésznek az ötletgazdája, megfázott. Így hát halasztottuk a dolgot, elvégre most már nem megy pluszba a hőmérséklet áprilisig és megmarad a hó, és kitaláltuk, hogy megnézzük a Csojdzsin láma kolostormúzeumot. Igen, zárva volt. Igen, csak akkor derült ki, amikor odaértünk. 

Fidel Castro krokodilja (meg a dinoszauruszok)

Az idő egyre hidegebb, az egyetem pedig szeptember óta halogatja az ösztöndíjam kifizetését, úgyhogy nincs pénzem csizmát venni, ezért hétvégén most nem mentünk kirándulni. Pénteken találkoztam Kata és Ganbold társaságában egy volt sulitársam apjával és egy másik magyar üzletemberrel, akik ki akarják használni az országban lévő meglehetős fejlődési potenciált. Utána a koliban beszélgettünk a nemzetközi csapattal hajnalig, ebből adódóan a szombat jobbára az alvásról szólt, este viszont visszaért vidékről a szobatársam és vele meg az egyik lengyellel megbeszéltük, hogy akkor a fenti okok miatt vasárnap inkább múzeumot nézünk. A választás a Természettörténeti Múzeumra esett (aminek a neve magyarul elég furán hangzik, de tényleg így hívják), mert a Szépművészeti zárva van, kolostorokhoz annyira nem volt kedvünk, a többi meg messze van vagy kevésbé érdekes mint a dinoszauruszok.

Ha valami egyszer beindul...

...akkor az nagyon beindul. Vasárnap ugye meghallgattam az Altan Urag koncertjét az Ikh Mongolban, kedden pedig tényleg jött a folytatás, némi extrával. Koncert előtt ugyanis az amcsi srác a tanulmányához interjúzott a bandával és ha már felajánlották a lehetőséget, nyilván nem hagytam ki és mentem én is. Ráadásul hivatalos alapom is volt hozzá, elvégre az ösztöndíjhoz írt motivációs izébe beleírtam valami olyasmit, hogy "a hagyományos mongol népzene és a modern (nyugati) stílusok keveredése" is érdekel... 

Altan Urag koncert az Ikh Mongol pubban

Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, pénteken beszélgettem egy tajvani zenészlánnyal, aki ismeri az Altan Urag együttest és van néhány haverja, akik szintén szeretik a bandát, éppenséggel az egyikük valami kutatást is csinál róluk. Mivel nekem is az egyik kedvencem ez a mongol együttes, egyértelmű volt, hogy igent mondok a meghívásra és megyek velük a mai koncertre (hetente kétszer játszanak az Ikh Mongol pubban és háromszor egy másik helyen, szóval nem olyan különleges dolog itt, csak nekem). 

Kint a hőmérséklet közelítette a -20 fokot, aztán alá is ment, úgyhogy minden rajongásom ellenére azért elgondolkodtam azon, hogy talán most mégsem, de végül persze lementem 20:20-kor a koli földszintjére a többiekkel találkozni. Pár perccel később nekiindultunk a mongol télben és átszeltük a belvárost, kb. fél órával később meg is érkeztünk a pubba.

Mongol Nemzeti Múzeum

Aki olvasta az utóbbi pár bejegyzést, nyilván nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy eredetileg nem ide akartunk menni. A cél a Dzanabadzar Szépművészeti Múzeum lett volna, de télen zárva van hétvégén. Szerencsére a Mongol Nemzeti Múzeum elég közel van és még volt kb. két óra az egyébként meglepően korai zárásig, úgyhogy bementünk. Diákoknak féláron van a jegy, diákigazolványom ugyan nincs, de azért elhitték, hogy tényleg diák vagyok, még a tanszéken nyomtatott (aláírt, lepecsételt, fotóval ellátott) helyettesítő papírra sem volt szükség.

Bábel 2.

Tegnap búcsúbulit rendeztünk a koliban a távozó Stephane (az olasz-belga-lengyel srác) tiszteletére. 

Az egész úgy indult, hogy bejelentette, hogy főzni fog valami jó kaját búcsúzóul, ami elég komoly vonzerőt jelentett a negyedik szint lakóinak számára. A valóság viszont az, hogy az egyik lengyel lány, a cseh lány, egy tajvani és szerény személyem aprítottuk-pucoltuk a kajához valót, amit utána az afgán srác főzött össze valami zöldséges curryfélévé. Szerencsére elég ehető volt és a mennyiség sem volt kevés az addigra odagyűlt kb. tizenöt embernek, táplálkozás után pedig kivonultunk a konyhából a folyosóra a szokott helyre, a szokott tevékenységet (italozás, beszélgetés) végezni.