2014. január 30., csütörtök

Cagaan sar, a mongol holdújév

Az Internet Archive csodájának köszönhetően a sajnálatosan korai halált halt Kelet Portál kísértetként még megtalálható a weben, de az érdekesebb cikkeket azért szép lassan átmentem ide a blogra. Kezdve ezzel az éppen aktuálissal, ami egyébként (minden szerénytelenség nélkül) az egyik legjobb is. Csak a dátumot aktualizáltam az elején, egyébként minden maradt a régiben, beleértve mára már bőven divatjamúlt Gangnam Style-klipet is...
__________________________________________________

2014. január 31. és február 2. között minden mongol ünnepel, ugyanis a nőstény víz-kígyóét felváltja a hím fa-ló éve. A mongol holdújév, a cagaan sar nem a kínai mintát követi, viszont érdekes formai hasonlóságokat mutat a mi karácsonyunkkal: az ünnep előestéjén gyertyagyújtás és ünnepi vacsora szűk családi körben, másnaptól rokonlátogatás, hatalmas evészet-ivászat és még az ajándékozás sem marad el. Ráadásul, ahogy nyugaton a Mikulás, Mongóliában Palden Lhamo járja végig az összes háztartást, ámbár ő kevésbé barátságos küllemű, mint a fehér szakállú öregúr és ajándékot sem hoz.

A cagaan sar (Цагаан сар, ejtsd: cagaan szar – “Fehér hold”) idén nagyon közel esik a kínai jellegű, koreai és egyéb kelet-ázsiai holdújév-ünnepekhez, valószínűleg mégsem a kínai hagyomány hatására alakult ki és más szempontból is meglehetősen eltér azoktól. A kínai holdújévvel szemben a cagaan sar időpontjának meghatározása is kifejezetten egyszerű, semmi bonyolult asztronómiai számítgatás: a téli napfordulót követő első újhold után két hónappal tartják. A szovjet protektorátus idejében betiltották a holdújévet és a “pásztorok napját” ünnepelték helyette, de sokan a szigorú büntetés ellenére is összegyűltek megtartani, a rendszerváltás után pedig újult erővel lángolt föl a többihez hasonlóan ez a hagyomány is és újra szinte minden mongol megtartja, éljen akár Mongóliában, akár külföldön.


A holdújév előtti bitüün napon (a “sötét hold” napján, amikor újhold előtt nem látszik bolygónk kísérője – битүүн) a család felkészül az ünnepre. Ilyenkor, ahogy a mellékelt zenés videókban is megfigyelhető, alaposan kitakarítják a jurtát (vagy a városiak a lakást) és az állatok karámjait, hogy az új év tisztán és rendezetten induljon. Általában a férfiak és fiúgyermekek végzik a szabadtéri-, míg a nők és lánygyermekek az otthonon belüli tevékenységeket. A takarítás mellett előbbiek feladata az állatok levágása az ünnepi lakomára, az ételeket pedig a háziasszony vezetésével a család nőtagjai készítik el. A bitüün napi előünneplés, a bitüüleg (битүүлэг) során szokás gyertyákat gyújtani a buddhista létforgatagban való megvilágosodást szimbolizálandó, illetve a jurták bejáratához három jégdarabot is elhelyeznek Palden Lhamo istennő lova számára, aki a hagyomány szerint ezen az éjszakán háromszor is végiglátogatja az összes jurtaszállást és a hosszú utazás során természetesen alaposan megszomjazik.

A bitüüleg a szűk család ünnepe, ilyenkor csak “takart ételeket”, vagyis tésztába csomagolt, párolt vagy olajban kisütött húst, illetve tejtermékeket fogyasztanak, az igazi nagy mulatozás másnap kezdődik. Az ünnepi asztalra a buddhizmus mitikus Szumeru-hegyét formázó halmokban helyezik el a jellegzetes formájú süteményeket, a halmokat pedig szárított tejtermékekkel és cukorkákkal díszítik. Az étkezés során az ülésrend rendkívül fontos. Az ajtóval szemben, a házioltár hagyományos helye előtt a családfő ül, jobbján a család férfitagjai, balján pedig a nők. A vendégeket a férfioldalon, a tiszteleti helyen szokás leültetni, minél magasabb rangú az adott vendég vagy családtag, annál közelebb a családfőhöz. Étkezés előtt a háziasszony felajánlást tesz az égnek, földnek és a családi tűzhelynek, de elsőként a családfő szed az ételből és ő kezdi el az étkezést. Vacsora után igazán hagyománytisztelő helyeken hosszúdalokat énekelnek és a gyerekek tradicionális játékokat játszanak, városi környezetben persze ezt már jobbára felváltotta a tévé és a számítógép.


Másnap reggel az emberek népviseletet öltenek és a hagyomány szerint köszöntik egymást. Ilyenkor a fiatalabb megtámasztja kezét az idősebb fél karján és a hogyléte felől érdeklődik (Амар мэнд үү? – Amar mend üü?), illetve ajándékot ad át neki – eredetileg fehér ételeket, azaz tejtermékeket, de mostanában már szinte bármi lehet az ajándék. A ceremónia során gyakran hadagot, buddhista szimbólumokkal díszített, hosszú selyemkendőt tartanak a kezükben, melynek színe szintén szimbolikus jelentőséggel bír. A legelterjedtebb az eget szimbolizáló kék, de tanítómesternek például a gelugpa buddhizmus jellegzetes, sárga színét viselő hadagot szoktak adni, a fehér pedig itt is a tisztaságot jelenti. Gyakran a tubákosszelence is előkerül nőknél és férfiaknál egyaránt, az üdvözlési szertartás során egymás szelencéjéből szippantanak egy-egy csipetnyi dohányport. A hagyományos köszöntés nem vonatkozik a házaspárokra – ők egy személynek számítanak, ezért fölösleges üdvözölniük egymást -, viszont nem korlátozódik pusztán a holdújév napjára: amikor két hagyománytartó ismerős először találkozik az új évben, akkor is így üdvözlik egymást, ha már nyár van. Sokan kimennek holdújévkor egy közeli obóhoz (a helyszellemek tiszteletére emelt kő- vagy farakás, – elsősorban kék – hadagokkal díszítve), hogy áldozatot mutassanak be, illetve a szóróáldozat is megjelenik, ilyenkor az égtájak felé fröcskölnek tejet vagy alkoholos italt – ezt például vodkázásnál is gyakorolják.

Egy városi mongol család holdújévi asztala
(forrás: Wikimedia Commons | Chinneeb | CC BY-SA 3.0)
A cagaan sar első három napja a rokonlátogatásról, mulatozásról, evészet-ivászatról szól – a mellékelt zenés videók is ilyen vendégségeket ábrázolnak, persze idealizált formában. A vendégeket megérkezésükkor azonnal sós tejes teával kínálják (сүүтэй цай), az étkezések során pedig elsősorban fehér, azaz tejes ételeket fogyasztanak, de az ünnepi zsírfarkú juh névadó testrészét (a fenti kép bal szélén), melynek mérete a család jólétét szimbolizálja, például egészben megfőzve helyezik el az asztalon. Az egymást követő lakomák során literszámra folyik a kumisz (illetve az orosz idők óta sajnos a vodka is) és elképesztő mennyiségű buuz, azaz tésztába csomagolt, párolt húsgombóc fogy el. A háziasszonyok akár több ezer darabot is készítenek belőle a holdújév előtt és felhasználásig a jurtán kívül, fagyasztva tárolják – mivel novembertől márciusig nem jellemző nulla fok fölötti hőmérséklet (ellenben éjjel jellemzően -40°C alá süllyed a hőmérő higanyszála), ez teljesen kézenfekvő tartósítási megoldás. Jellemzően az első három nap során végiglátogatják a a rokonságot és közeli barátokat, de még ezután egy hónapig is számítanak látogatókra távolibb vidékekről, a süteményhalmok végig vendégfogadásra készen maradnak. Majd a maradék süteményt – ami a szárított tejtermékekhez hasonlóan rendkívül tartós (és európai foggal nehezen fogyasztható) – szétküldik a rokonoknak, akik hasonlóan tesznek, így még a cagaan sar után hetekig ünnepi süteményt rágcsál a nép.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Tudnànk valahogy privàtban kommunikàlni? Mi épp Ulaanbaatarban vagyunk és lehet tudnàl nekünk valami okosat mondani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Keress meg facebookon, viszonylag könnyű megtalálni :) Megpróbálok segíteni, illetve összekötni olyan ismerőssel, aki épp kint van.

      Törlés