Befejeztem kedden a Kardok viharát, szerda reggel kinézve a koli ablakán pedig ez a látvány fogadott:
A suliba érve az "írott nyelv" tanárnő ide-oda rohangálva közölte, hogy óra helyett bemegyünk a belvárosba. Így hát fölkerekedett az összes külföldi diák, aki a közelben volt: a délutáni kezdő, középhaladó és haladó csoportok, és nekiindultunk turistát játszani két tanárnővel kiegészítve, akik minden bokornál és emlékműnél megálltak, előrángattak néhány diákot, esetleg az egész csoportot és jól lefényképezték őket.
A mentalitás hamar átragadt mindenkire: összevissza kattogtak a gépek és pózoltak az emberek, a laosziak pedig életükben először láttak havat (legalábbis néhányan közülük), úgyhogy ők külön lelkesek voltak.
Aztán ahelyett, hogy a beharangozott Szühbaatar-tér felé vettük volna az irányt, letértünk a történeti múzeum mellett és bevittek minket egy étterembe. Mindenki kapott egy-egy hamburgert és egy-egy bögre teát, illetve három emberenként valami rizses-húsgombócos dolog is jutott, kár volt reggelizni (meg a szótárakat bepakolni). Kaja után kimentünk a térre és a nagy komcsi vezér előtt is készült csoportkép, a következő óra meg elmaradt, úgyhogy a népek hazaszállingóztak.
A képen látható szobor felirata véletlenül nem Güjük kán pecsétje?
VálaszTörlésDe :)
VálaszTörlés(Az alsó részen viszont Dzsingisz kán csillagkapujának beállítási útmutatója van...)
Csak nehogy jöjjenek a goa'uldok :) (Гоа’улд)
VálaszTörlésГоа’улд :D Hajjaj... mondjuk amilyen cirill betűs átírásokat lehet látni néha, ezt már nem is kéne viccesnek találnom :)
VálaszTörlésMesélj, milyen átírásokkal találkozol :) Esetleg még bejegyzés is lehetne belőle :)
VálaszTörlésJó ötlet, majd gyűjtögetek :)
VálaszTörlés