Az első napok

A megérkezés eléggé kellemetlen volt, mivel a kollégiumot felújítják és hónap végéig meglehetősen rossz körülmények uralkodnak, de aztán valamelyest sikerült belerázódni a helyzetbe. Hétfőn megtörtént a beiratkozás az egyetemre, a bevándorlási hivatallal kapcsolatos dolgokat is ők intézik. 

Az egyetem főépülete (előtte Csojbalszan elvtárs szobra)

Elvileg órák is voltak, de az kimaradt az ügyintézés miatt. Kedden ültem be az elsőre, ami középhaladó beszéd lett volna, ehhez képest a nyelvtanos bácsi jött be és kezdett valamit üvöltözni mongolul, amin a diákok eléggé meglepődtek, de hamarosan kiderült róla, hogy egész normális. Nem nulláról kezdtük, de kellemesen alacsonyról, a csoport többi tagja sem jobb vagy lényegesen jobb nálam, úgyhogy ez így egészen jó volt. A következő lett volna a nyelvtan, de a másik tanár betegsége miatt előre lett hozva, úgyhogy másfél óra után vége lett aznapra a tanításnak. Szerdán valami írásos óra volt, amin egy néni magyarázott és gyerekdalt énekeltetett velünk. A csoport nagy része koreai, ők élvezték, a japán srác hiányzott, a két laoszi semmit nem értett (angolul sem tudnak, vissza is tették őket a kezdő csoportba), mi magyarok meg elvoltunk nyugisan, felénk ez annyira nem szokás ugye... Utána egy kulturális óra jött, mongolul, úgyhogy a fonalat csak néha sikerült fölvenni, de az biztos, hogy Dzsingisz kánról volt szó meg arról, hogy Mongóliába Oroszországból jön az olcsó benzin. Csütörtökön csak az írásos (éneklős) óra volt megtartva, az egyetemet is felújítják, úgyhogy a következő órát tartó néni közölte, hogy ilyen porban nem akar tanítani (ilyen alapon az utcára se lépjen ki, mert ott is száll a por meg szmog van) és pénteken sem lesz suli ezen okokból. 

Dzsingisz sör

Még hétfőn beültünk a már említett indiai-mexikói étterembe a hunokról filmet forgató Füredi Zoliékkal, akik tök váratlanul toppantak be a kollégiumba, aztán némi kaja meg sörözés után folytattuk az estét Ganboldéknál, aki mongol, de Magyarországon végzett magyar szakot, a felesége magyar és magyar irodalmat fordított mongolra, illetve mongolt más nyelvekre. Érdekes este volt, jó későn értünk haza, de legalább a városon nem kellett keresztülgyalogolni, köszönhetően annak, hogy itt kb. minden autó taxiként is működik és kilométerenként 600 tugrikért elvisznek a kért helyre (ha valamennyire útba esik vagy ráérnek, a buszjegy amúgy 400 tugrik és a forintosított összeghez hattal kell osztani).

Valamelyik nap még vettem mongol telefont meg egy adag képeslapot (elvileg két hét alatt haza is érnek), illetve elmászkáltunk földeríteni kicsit a belvárost.

A parlament, középen Dzsingisz kán szobra

Építkezés a Sükhbaatar tér (kb. Ulánbátor főtere) mellett

A híres Ulánbátor szálloda (ami persze ronda szoci épület)

A még híresebb Ikh Delguur (Nagyáruház), ami szintén ronda

Kilátás a kollégiumból, a kerek izék a Dashchoilin buddhista kolostor épületei