Utazás

A Budapest-Moszkva repülőút nem volt igazán érdekes, pedig először ültem nagy utasszállítón. Simán ment minden, Budapest érdekes volt fölülről, csak nagyon hamar elhagytuk, a felhők is szépek meg minden. A hely kicsit szűkös volt, de néhány óra alatt megérkeztünk Moszkvába, ennyit simán ki lehetett bírni így. A kaja elég szegényes volt, ennyi pénzért normális táplálékot is adhattak volna, nem csak ilyen kis gagyi szendvicseket. 

Moszkvába érkezve valahogy bekerült elénk az egész koreai turistacsoport, végig kellett várni, hogy mindegyiküket átvilágítsák, ami cipőlevétellel meg ilyenekkel együtt elég soká tartott. Aztán kiszabadultunk a hatóságok karmai közül, a normál tranzitterületre kiérve viszont kiderült, hogy gyakorlatilag az egész repülőtéren, ha jól emlékszem, négy terminálon keresztül kell mászni. Plázafíling, böszmedrága kaják, kelletlen oroszok, de legalább volt wifi. A négy óra várakozási idő egész hamar lement, a mongol gépnél pedig már mongolok is álltak a sorban. 

Az egyik hátsó aeroflotossal mentünk Mongóliába

A gépre felszállva kiderült, hogy lényegében az egyik a mongol oldal, a másik meg a külföldi, előttünk egy csapat francia lány ült, akiknek az volt az első dolguk, hogy levették a cipőjüket, előszedtek valami könyvet, betekerték magukat a kirakott pokrócokba és olvasni kezdtek mindenféle érdekes pózban, a légikísérők meg jártak körbe és pár percenként rájuk szóltak, hogy üljenek már rendesen. A szomszéd széksorban egy szép szál mongol ült, aki ránézésre birkózó lehetett, az egyik képen látszik egy kicsit. 

A kaja itt sem volt jó, kevés volt és ízetlen (valami hal sajtszószban rizzsel), de utána legalább békén hagytak és meg lehetett próbálni aludni vagy nézni ki az ablakon a naplemente irányába. Hamar besötétedett (a nappal szemben repültünk), úgyhogy nem lehetett semmit látni, pedig megnéztem volna fölülről Kazahsztánt. Mongólia közepe táján láttunk lent fényeket, amúgy simán aludtam volna végig, de kávéosztás volt és fölkeltettek. 

Belülről ilyen volt a gép, az egyik francia lány Thomas Mannt olvas

Naplemente, felhők

Dzsingisz kán repülőtér (mi más :P)

Kiszállás, jobb alul a birkózó mongol

A csomagokat is kiszedték

Belföldi járatos gépek a repülőtéren

Leszállás után felpakoltak minket egy rozoga repülőtéri Ikarusra (volt modern busz is, de az egy másik géphez ment), aztán bejutottunk egy koszos lépcsőn az útlevélellenőrzéshez, a kontraszt elég nagy volt az oroszhoz képest. Persze itt is a legvégére kerültünk a sornak, a csapatból utolsónak léptük át a határt, a túloldalon természetesen Dzsingisz kán fogadott. 

Pózolj Dzsingisszel

A csomagok begyűjtése után kint várt minket egy nem túl lelkes mongol lány az egyetem külföldiekkel foglalkozó irodájától, illetve Gansükh, akit Budapestről ismerünk, bepakoltak minket egy mikrobuszba, amit egy mogorva sofőr vezetett, aztán Ulánbátoron keresztül elvittek a kollégiumig.