Maitréja vs. magyarok

Nézem a hullámzó tájat, a legelésző jószágot és a távoli, havas hegyeket. Autónyomok nem látszanak erre, a villanyvezeték is az országút másik oldalán húzódik, a táj pontosan olyan, mint Dzsingisz kán idejében lehetett. Szabadjára engedem a képzeletem, a vidéken méneseket terelnek, egy-egy völgyben hatalmas, tarka jurtatábor áll, száz kilométerrel arrébb éppen nyugatra indul egy kisebb hadsereg. 

Aztán megint felharsan a műröhögés a koreai gyártmányú busz hangszóróiból: elöl, a sofőr mellett mongol kabaré megy az LCD tévén. Nem hagyom magam, sokkal érdekesebb kifelé nézni az ablakon, mint a szöveg teljes megértése nélkül is bénának tűnő jelenetekre figyelni. 

Múlt szerdán négyen felkerekedtünk és elmentünk Arhangaj megyébe. Krisztina a kutatását csinálni, Colmon apácának készül és megfelelő helyet keres a bevonuláshoz, Nóri és jómagam meg azért, hogy lássunk valamit Mongóliából. Reggel nyolckor indult a busz, néhányszor megálltunk útközben, egyszer egy közepesen riasztó útmenti kajáldánál, elmentünk Harhorin (Erdene Zuu) mellett, időnként elfogyott az országút és a buckákon billegett a busz, aztán kb. hét óra múlva megérkeztünk Cenher szumba, ahol egy buddhista kolostor állt és a másnapi Maitréja-körmenetre készültek a kolostor alapításának évfordulójára. 

A buszra várakozó emberek

Végtelen mongol országút (itt épp van aszfalt, még közel vagyunk a fővároshoz)

A koreai busz egész jól bírta a terepet is

Átlagos mongol vidéki bácsi, kb. mindenki ilyen motorokkal járkált (meg autóval, esetleg lovon)

Erdne Zuu száznégy sztúpája

Itt már havasak a hegyek...

Gyönyörű, szabályozatlan folyó :)

Lepakoltunk a jurtakempingben, aztán elvittek a gyengén hulló havasesőben a kolostor főapátjához, akivel Krisztina és Colmon beszélgetett egy sort - az apát visszautasítónak és zárkózottnak tűnt, aztán kiderült, hogy csak zavarban van :) Utána mászkáltunk egy kicsit a környéken: Cenher szum mellett folyik az Urd Tamiryn, egy szép kis folyó, de hamar elkezdett besötétedni és jött a hideg, úgyhogy vissza is mentünk a jurtába. 

A jurta nem volt télre felkészítve, de azért volt benne egy vaskályha, amit rendszeresen táplálva kellemes lett a hőmérséklet, néhány pulóver, plusz hálózsák és takaró elég volt éjszakára (kint -6 fok körül volt). 

Reggel Krisztina és Colmon  elmentek a kolostorba, mert úgy volt, hogy nyolckor kezdődik az ünnepség, ehhez képest tízkor odamenve nyomát sem láttam annak, hogy itt lesz valami. Aztán szép lassan azért elkezdtek szállingózni az emberek, egy teherautót betekertek lámasárga műselyemmel és felrakták rá Maitréja, az eljövendő Buddha szobrát (egyesek szerint már újjá is született mostanában, csak még nem találják), de semmi egyéb nem történt, úgyhogy felsétáltunk a falu melletti egyik dombon álló sztúpához. A domb túloldalán lélegzetelállító táj tárult elénk, a városok nagyon rondák, de a vidéki látványért megéri Mongóliába utazni.

Három korszak jelképei: tévétorony, obó és sztúpa (balról jobbra)

 Nézelődés és fotózás után visszagyalogoltunk a kolostorhoz, ahol a hívek éppen sorban álltak, hogy kihordhassák a Kandzsúr és a Tandzsúr köteteit a teherautóra, majd miután mindent felpakoltak és kellő mennyiségű ember összegyűlt, beindították a kocsit és előregurultak vagy tíz métert a kolostor körül álló négy zászló egyikéhez. Minden egyes zászlónál volt szertartás, nem értek a buddhizmushoz, úgyhogy csak annyit tudok elmondani, hogy a lámák valamit kántáltak és talán magot szórtak a levegőből vissza egy tálba, illetve ittak csészékből. Az viszont egészen biztos, hogy mi nagyobb látványosság voltunk, mint a körmenet (ami ritkaság, még Ulánbátorban is csak évente kétszer tartanak), amerre mentünk, mindenki minket bámult. Ulánbátorban is megnéznek, de ott nem ennyire és itt legalább mosolyogtak meg visszaintegettek a gyerekek, nem úgy, mint a városban. 

A szentély, még csukott ajtókkal

Viszik ki a szent könyveket

Maitréja teherautója

Már a birkózáshoz gyűlik a nép

Parkoló :)

A körmenet után naadamot tartottak: a lóversenyről sajnos lemaradtunk, mert a lovak valamikor a nap korábbi szakaszában futottak be (a mongol lóverseny nem olyan, hogy körbe-körbe vágtatnak a lovak, hanem elindulnak valahonnan sok kilométerrel messzebbről, aztán egy idő után beérnek a célba), a gyerekek birkózása viszont érdekes volt, néhányan egészen profin csinálták. Minden győztes kapott egy marék sütit, amiből az elsőt ő ette meg, a többit meg szétosztotta a közönségben (szerencsét hoz vagy ilyesmi), aztán az utolsó néhány fordulóban már pénzt meg oklevelet is kaptak a gyerekek. A négy legjobb pedig a maradék sütiket is elvihette, alig fért el a pólójukban (ők meg valahogy nem fáztak alig fölöltözve, rajtunk európaiakon pulóverek és télikabátok voltak). A birkózás alatt két lány végig töltögette a kumiszoscsészéket, a közönség (és elsősorban a bírák) pedig nagy mennyiségben fogyasztották az erjesztett lótejet, egyszer nekünk is adtak, de még előző nap mondta Krisztina, hogy hasmenést okoz, és a vécé egy kb. három méter mély lyuk volt a földben, fölötte néhány lyukas padlójú fabódéval, úgyhogy jobbnak láttuk nem kockáztatni és lepasszoltuk másoknak a fél literes "csészéket". 

Ha már végig bámultak minket a lánykák, jól lefotóztam őket

A lóverseny helyezettjeinek díjkiosztója

A birkózás helyezettjei és a főapát

A lóverseny és a birkózás eredményhirdetése után a lámák összehajtogatott papírdarabkákat osztottak, később mi is kaptunk, de nem biztos, hogy ugyanolyat: a miénk papírba csomagolt borókapor (füstölőnek) volt, meg valami kis, fekete magok (állítólag orvosság). Egy nő felajánlotta, hogy az egész után elvisznek Cecerlegbe, a megyeszékhelyre, úgyhogy nem kellett megvárnunk az este kilenckor erre járó buszt, illetve behívtak az apáthoz még egy kis táplálkozásra: a legjobb salátát ott ettem idáig Mongóliában. Búcsúzóul kaptunk egy-egy áldozati süteményt a tetején többféle szárított túróval és sajttal - utóbbiak fogyasztása megoldható, de a "süteménynek" nem csak a színe, hanem az állaga is falazótéglához hasonlatos. 

Kumisz, tejes teás termosz, áldozati gyümölcsök, saláta, áldozati sütik

A süti, rajta a cuccokkal (HM vizsgaanyag :P)

Összepakoltunk és a jurtában megvártuk a fuvart, aztán megérkezett a mikrobusz és átautóztunk a földutakon Cecerlegbe.