Mongólia virágoskertje

Cenher sumból az ünnepség után Cecerlegbe, Arhangaj megye központjába mentünk. talán húsz kilométerre van egymástól a két település, az országutat viszont éppen építették, úgyhogy földúton vergődtünk olyan fél órát, közben egy nénit kiraktunk egy jurtánál, messziről láttam egy szarvasos követ, illetve egy beton vadjuh is pózolt az egyik útmenti sziklán. A vadjuh jelentősége nem csak az, hogy újabb példát mutat a mongolok képzőművészeti sajátosságára (ld. betonszarvas, illetve betonmedve ebben a bejegyzésben később), hanem pont az a bácsi csinálta, aki befogadott minket egy éjszakára. 

Cecerleg "főtere", háttérben a városi múzeum 

Cecerleg nevétől eltérően nem rendelkezik túl sok virággal, fából viszont annál több szegélyezi az utakat és lényegesen kellemesebb hely Ulánbátornál, ámbár porból itt is van bőven, civilizációs létesítményből pedig sokkal kevesebb, mint a fővárosban. Régen egy hatalmas kolostorváros volt a környéken, ebből mára csak pár épület maradt meg, az ezekben élő lámákhoz jött Krisztina, illetve a már nem aktív, öreg lámabácsikkal interjúzni - mi is elkísértük néhány helyre. 

Először a városi múzeumot látogattuk meg, ami négy tibeti stílusú kolostorépületet foglalt magában, ebből kettőben volt ténylegesen múzeum, egyet felújítottak a monacóiak és egyelőre üresen áll, a negyedik meg a bejárat volt jegypénztárral meg ilyesmi. A múzeum udvarán egy szarvasos kő, illetve egy teknősháton álló, állítólag türk írásos oszlop található (ez utóbbiban nem vagyok igazán biztos, hogy tényleg türk-e), balra a helytörténeti múzeum, jobbra a felújított alvópalota, szemben pedig a szentélyépület áll, melyben buddhista, művészeti és történelmi kiállítás kapott helyet a valószínűleg működő szentélyrész mellett. 

A szentélyépület a kövekkel

A felújított...

...és a felújítatlan rész, a különbség jól látható. Gyönyörű lenne, ha az egészet rendbe hoznák. 

A teknős hátán lévő oszlop részlete, aki megmondja, hogy milyen írás, instant tejes teát kap

Ő pedig a kőteknős.

Az alvópalota tetőgerenda-végei

Fal - részlet

A tan lova vagy valami ilyesmi

Oszlopdísz

Az alvópalota földszintje,

ablakai, 

emelete

Felirat hozzáadása

Házioltár hagyományosan berendezett jurtában.

Férfioldali eszközök: kumiszos tömlő és társai.

Régi vadászpuska...

Női oldali eszközök.

Enyhén molyrágta jak...

Jurta egy pár plusz oszloppal :D

Csontkockák a helytörténeti múzeumban.

A szentélyépület belseje.

Maszkok a szentély oszlopain. 

Makettek a múzeumban...

Köcsög a múzeumban, avagy ezt a bácsit pedig bizonyára mindenki ismeri. 

Szarvasos kő másolata

Sarokoroszlán a múzeum előtt.

A múzeum után felmásztunk a koreaiak által rendbe hozott (újraépített) dombteteji szentélybe a megvilágosodás lépcsőin, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, a szentélyépület sziklája mögött meg érdekes módon egy obó állt, ezek szerint nem nagyon zavarják egymást... 

A magánszentély kerítése és a koreai szentély a dombtetőn

A megvilágosodás lépcsői

Füstölő a lépcső felénél

Buddhisha állatövi tábla

A szentély a dombon

Kilátás a város egyik felére

és a város központjára. 

Obó a szentély mögötti hágón. 

Előtte pedig Buddha szobra. 

A következő menetben egy magánszentélyben kerestük volna meg Krisztina egy ismerősét (ez is a kolostorváros része volt, de nem a buddhista egyház vagy az állam építette újjá, hanem magánemberek), de a bácsi épp Ulánbátorban volt, viszont legalább be tudtunk nézni egy tényleg működő szentélyépületbe. Nem sokkal később egy másikba is bementünk, ez sokkal régebbi épület volt, a vaskos faoszlopok között pirosra festve kígyózott az utólag beszerelt fűtés csöve, a padlódeszkákat pedig annyira elkoptatták, hogy a keményebb göcsörtök több centire kiemelkedtek a fa többi részéből (fotózni egyik helyen sem akartam, tiszteletlenségnek éreztem volna). 

Egy száz éves lámához is elkísértük Krisztinát, aki Cecerleg jurtanegyedében lakott, egy jurtaszerűen berendezett kis házikóban. Elég bizarr élmény volt: a bácsi erősen nagyothallott, a minket kísérő szobrász-festő bácsi szintén, Krisztina viszont kitartóan kérdezgette őket. A háttérben a bácsi lánya (?), egy 50-60 körüli néni éppen tejet forralt egy jókora kondérban, a tévében pedig hastánc-előadás ment, amit szovjet rajzfilmek váltottak föl később. 

A bácsik :) 

Mongol kislány a jurtanegyedben

Ezután bevettük magunkat a szálloda éttermébe (a második éjszakát a bácsi és családja kanapéi helyett egy szállodában töltöttük) és megpróbáltunk némi táplálékhoz jutni, ami mongol szokás szerint nem ment valami gyorsan. Először elmondták, hogy a mongol kaják húsz perc alatt készülnek el, a többire negyvenet kell várni, úgyhogy természetesen mongol ételeket rendeltünk, melyek aztán ötven perc múlva kerültek elénk... Viszont legalább egy újabb gasztronómiai élménnyel lettünk gazdagabbak: a mongol csirkesalátában nincs zöldség, csak csirkecomb-darabok majonézbe keverve. Igazi mongol persze nem csak növényt nem eszik, hanem csirkét sem... 

Alagsori étterem.

Kaja után Krisztina távozott további lámákkal beszélgetni, én pedig Nórival elindultam a turistáknak fenntartott jurtaszállás völgye felé, hogy lássak is valamit a környékből, ha már idáig eljutottam. 

A völgy bejáratánál jakcsorda legelt és gyerekek játszottak, jobbra volt a dombtetőn lévő kolostor, előttünk pedig a hegyek. A táj nem volt egészen érintetlen, de a legeltetésnek köszönhetően természetes és gondozott hatást keltett egyszerre, a völgy közepén patak csobogott. A jurtaszállásról kiderült, hogy több faház van mint jurta, a bejáratnál pedig egy betonmedve pózolt. Továbbmenve egyre szebb lett az erdő, a levegő tiszta, a naplemente képselapgiccsesen bearanyozta a nyugati hegyeket. Találtam egy jókora obót is, a tetején egy levágott lófejjel, mellette a földön meg egy marhakoponya szájából lógott ki egy szürke hadag. Még sötétedés előtt vissza akartunk érni, mert a város közvilágítással nem nagyon bír, zseblámpát nem vittünk. 

A koreai szentély, mögötte emelkedik a hegy :)

Forrás a völgy bejáratánál.

Patak kanyarog Cecerleg felé.

Hegy, tanya, földút

Legelésző marha :) 

Fanyűvő betonmedve, a környék egyik vérszomjas fenevadja. 

"Jurtaszállás" faházakkal.

A völgyben folyó patakot kis csobogók tarkították :)

 

Obó a völgyben.

Lófej az obón (laikusoknak röviden és egyszerűen: sámánszertartások és ilyesmik helyszíne)

Jak

A szállodában mongol híradót és amerikai képregényfilmeket (Transformers 2, Spider Man 3) néztem, és mivel a koliban még mindig nincs meleg víz, zuhanyzással is megpróbálkoztam, ez utóbbi nem volt sikeres, hála a mongolok képességének arra, hogy a legegyszerűbb dolgot is elrontsák (leszámítva azokat, amiknek több évszázados hagyománya van errefelé, azon általában jól sikerülnek): a vízmelegítőbe vezető cső hosszának kiszámolásakor nem vették figyelembe, hogy még egy zuhanyfülke is bekerül a fürdőbe, a fülke berakásakor viszont két helyen is megtört a cső, eredeti vízátengedő képességének tizedére szűkülve ezáltal - a meleg zuhanyból csak langyos lett. 

Másnap reggel nyolckor indult vissza a busz Ulánbátorba, az út másfél órával tartott tovább, mint odafelé, az üléssorok közötti részt pedig minden elképzelésen felül megpakolták holmikkal és helyjegy nélküli, műanyag sámlikon és összecsukható horgászszékeken ülő emberekkel. Maradandó élmény, amikor egy egyértelműen hetek óta nem tisztálkodó bácsi az ember térdére könyökölve utazik több száz kilométert és minden odébbrugdosási kísérletnek ellenáll, de azért nem kívánom senkinek. 

Arhangaj viszont gyönyörű, erre a környékre még visszamegyek.