Hazaút, második rész

Szóval átvilágítókapuk. Az egy kicsit zavart, hogy az ötvenezer tugrikért piacolt, a mínuszharminc ellen nagyjából polifoammal bélelt bakancsom ikertestvérét egy vörösre festett hajú, szakadt mongol punkon láttam meg, amikor lerángatta magáról a detektorkapu előtt. A szomszéd sorban amerikai filmesek beszélgettek valami egészen szörnyű akcentussal (sajnálom, sznob vagyok és a brit angol tetszik), az előttem álló fickó pedig éppen az átvilágításra készülődött. 

Aki már repült, tudja, hogy megy ez: fémeket, nagy ruhát levedleni, elektronikai eszközök külön lavórba stb. Ez az ember is ezt a műveletet kezdte végrehajtani. Kabát le, hátizsákból laptop ki, lavórba. Aztán még egy laptop az előző tetejére. Meg még egy, aztán a negyedik és ötödik is. A motozószemélyzetet nem érdekelte, mi meg a többi sorban állóval néztünk, mint egy bűvészgálán, persze itt biztos olcsó a kínai elektronika (vagy már eleve Kínában szerezte) és otthon másfélszeres áron el tudja passzolni és máris visszajött az útiköltség egy része. 

Lusta vagyok, de változatlanul életben

Talán még vagytok néhányan, akik időnként idenéztek, kitartásotokért dicséret illet. Komolyan. Amióta hazaértem, semmi ihletem, kedvem, hangulatom stb. nem volt a bloggal foglalkozni, ami nekem nagyon kényelmes, de azoknak, akiket személyesen nem ismerek és nem találkoztam velük, hogy az utolsó sztorikat meg a Végső, Nagy Konklúziót megosszam, joggal morcosak, hogy ők kimaradnak ezekből. 

Legutóbb két hónapja, Moszkvából jelentkeztem azzal, hogy ha kialudtam magam, akkor majd írok. Nos, ez még nem sikerült, de kaptam némi noszogatást mindenféle forrásból, hogy ezt azért így nem illik befejezni. Szóval. 

Miután megírtam azt a bejegyzést, kultúrsokk ért. Igazság szerint jobb lenne lépcsőzetesen felépíteni a dolgot, ahogy én is megéltem, de ezt muszáj az elején... Leült mellém egy orosz újgazdag család. Arab arcú apuka, tipikusan szőke, echte orosz anyuka, totyogós-motyogós kislány. Valamit magyaráztak egymásnak oroszul, aztán anyuka elhúzott soppingolni, a gyermek szórakoztatása apukára maradt, aki ezt a következőképpen oldotta meg: rövid párbeszédet folytatott a kislánnyal, aki beszélni még nem igazán tudott (ezt úgy is meg lehet állapítani, ha az ember összes orosz szókincse a da, nyet, vodka), majd előcsapta a táskájából az iPadet és csemetéje kezébe nyomta. A még beszélni sem tudó törpe meg fogta a tabletet, kioldotta a "billentyűzárat" és elkezdett képeket nézegetni rajta. Én csak néztem, hogy mi van, pláne amikor a menüből kiválasztotta valami meseprogramnak az ikonját, elindította a dolgot és amíg az apja felolvasta neki a képekhez tartozó szöveget, vígan pöckölgette az interaktív felületet. Beszarás. 

Még nincsen vége!

Éppen a moszkvai repülőtéren ülök és a budapesti gépre várok. A halálféreg és kollégái után folytatott mongóliai hajtóvadászat jelen szakaszának vége, de ne menjetek sehova, mert még jó pár élmény vár megosztásra, amiről lustaságom okán nem írtam. És amikor a mongol élmények elfogytak, a blog akkor sem áll le: mindenféle Mongóliával kapcsolatos dolgot olvashattok majd, illetve átalakul általános utazós-élménybeszámolós hellyé, ami remélhetőleg lesz olyan érdekes nektek (is), mint az elmúlt pár hónap volt.

Szóval ha kialudtam az időeltolódást, jön a következő bejegyzés :) 

Dzanabadzar Szépművészeti Múzeum

Kedd hajnalban távozott melegebb éghajlatra az összeszokott társaság jelentős része: a két lengyel és a cseh lány most éppen Kambodzsában tanyáznak, süttetik magukat a 30 fokos tengerparton és tömik magukba a friss gyümölcsöt és halat (és akkor ezzel a mondattal jó részét le is írtam annak, ami Mongóliában hiányzik).  Ebből adódóan új társaságot kellett keríteni a múzeumlátogatáshoz, az önként jelentkező tajvanit jól el is rángattam többek között ide. 

Maga a múzeum egy kissé rozoga és nem túl nagy épületben található, öt-tíz perc sétára a parlamenttől, a Stupa Café névre hallgató vegetáriánus étterem és buddhista meditációs központtal szemben. Amikor délután megérkeztünk, egyetlen más látogató sem volt a múzeumban és a pénztáros is hiányzott. A nem egészen egyértelmű funkciójú néni, aki az ajtóban fogadott (valószínűleg teremőr lehetett) megpróbált minket betessékelni a szuvenírboltba, hogy shoppingolással üssük el az időt amíg kollégája távol van, de hősiesen ellenálltunk. 

A jegy beszerzése után elindultunk körbe. A földszinti rész pár ezer évvel ezelőtt készített sziklarajzok reprodukcióival és néhány kupac nyílheggyel meg bizonytalan fémdíszekkel indít (erős a gyanúm, hogy ezek egy része is repró), aztán fokozatosan átcsap a buddhista művészet bemutatásába. A békésen lengedező kajaszagban (a személyzet zöldséges húslevest főzött valahol) végigsétáltuk a földszintet, megnéztünk mindenféle régészeti leletet és másolataikat, az emeletre fölkapaszkodva pedig megérkeztünk a tizenkilenc-huszadik századi buddhista tárgyak birodalmába. Tankák, cam maszkok, különféle bódhiszattvák szobrai, ceremoniális hangszerek és egyéb holmik, az egész simán fölért két félév keleti művészettörténet (plusz tankafestészet és nemtommégmi') előadással. A félreértések elkerülése végett: nem a hátsó padsorban elfekve kényelmesen szundikálás, hanem érdekesség szempontjából... 

A hagyományos mongol (nép)művészet a fent említett kurzusokból sajnos kimaradt, annál is jobb, hogy itt volt belőle ha nem is bőven, de azért szép számmal. Elsősorban festmények (vicces aprólékossággal örökítve meg pl. "Mongólia egy napját"), de némi faragvány is akadt. 

Nagyjából azt tudom mondani erre a múzeumra is, mint a természettörténetire: ha valahonnan kerítenének pénzt (mondjuk attól a több ezer embertől, aki v8-as Lexusszal meg Hummerrel büdösíti a város levegőjét és a Central Tower aljában található luxusüzletekben vásárol), simán jó hely lehetne, de a potyogó vakolat és a nem mindig fölkapcsolt villany elég siralmas látvány. Angol nyelvű cetli viszont szinte minden tárgyhoz tartozik. 

2011 rövidebb volt...

...egészen pontosan hét órával. Legalábbis számomra: ennyi az időeltolódás Magyarország és Mongólia között, cserébe 2012 ugyanennyivel hosszabb lesz. 

A szilvesztert a koliban töltöttük, a szokásos társalgórészben tanyázva. Volt némi enni-innivaló, de minden eddiginél csöndesebb buli volt, látszott a kimerültség a népeken. Egy ideje szokássá vált, hogy felváltva keresünk zenéket a youtube-on, hogy valami háttérzaj is legyen, azt hiszem egy életre megfelelő mennyiséget kaptam populáris zenékből... sajnos (?) amit én hallgatok, az nem igazán partimuzsika, de azért némi unszolásra ástam ilyesmiket:

Nemzetközi karácsony

Szombat délután fölébredve (Nóri búcsúbulija után) a többiekkel levonultunk a Nominba (szupermarket a koli mögötti paneltelepen) összeszedni a karácsonyozáshoz szükséges dolgokat. Ez javarészt kaját és bort jelentett (Krisztina szállított nekem két csomag forraltbor-fűszerkeveréket), utána pedig nekiálltunk főzőcskézni. Illetve a többiek, én csak a vagdalásban segédkeztem, konyhaművészetek terén egyelőre csak lelkes amatőr vagyok. Igaz, szerdán legyártottam egy adag mézeskalácsot azért, a formák kialakítását viszont néhány kivétellel a jobb kézügyességgel megáldott emberekre bíztam.

Karácsony 2011

Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 

聖誕快樂 新年快樂!

Veselé vánoce a šťastný nový rok!

Merry Christmas and Happy New Year!

Joyeux Noël et bonne année!

Fröhliche Weihnachten und ein gutes neues Jahr!

メリークリスマス! 新年おめでとうございます! 

QISmaS DatIvjaj 'ej DIS chu' DatIvjaj!

즐거운 성탄절 보내시고 새해 복 많이 받으세요!

Танд зул сарын баярын болон шинэ жилийн мэндийг хүргэе! 

Wesołych świąt i szczęśliwego Nowego Roku!

Alassëa Hristomerendë! Alassëa Vinyarië!

С Рождеством Христовым! С наступающим Новым Годом! 

༄༅།།ལོ་གསར་ལ་བཀྲ་ཤིས་བདེ་ལེགས་ཞུ།

İyi Noeller ve Mutlu Yıllar! 

(via omniglot.com)

A karácsonyfa a Szükhbaatar téren áll, a mongol parlament előtt. Buddhista országról lévén szó, a karácsony itt jobbára csak marketingünnep és nem is nagyon különül el a nyugati újévtől, már december eleje óta zajlanak a karácsonyi és újévi bulik, nem ritkán ajándékozással összekötve. Mi itt a koliban európai módra nagy kajálással fogunk ünnepelni (hacsak nem csúszik hiba a tervbe), mindenki csinál valami táplálékot, amit majd este közösen elfogyasztunk. Kíváncsi vagyok a jurta és halálcsillag formájú mézeskalácsaim sikerére ;)