Még nincsen vége!

Éppen a moszkvai repülőtéren ülök és a budapesti gépre várok. A halálféreg és kollégái után folytatott mongóliai hajtóvadászat jelen szakaszának vége, de ne menjetek sehova, mert még jó pár élmény vár megosztásra, amiről lustaságom okán nem írtam. És amikor a mongol élmények elfogytak, a blog akkor sem áll le: mindenféle Mongóliával kapcsolatos dolgot olvashattok majd, illetve átalakul általános utazós-élménybeszámolós hellyé, ami remélhetőleg lesz olyan érdekes nektek (is), mint az elmúlt pár hónap volt.

Szóval ha kialudtam az időeltolódást, jön a következő bejegyzés :) 

Dzanabadzar Szépművészeti Múzeum

Kedd hajnalban távozott melegebb éghajlatra az összeszokott társaság jelentős része: a két lengyel és a cseh lány most éppen Kambodzsában tanyáznak, süttetik magukat a 30 fokos tengerparton és tömik magukba a friss gyümölcsöt és halat (és akkor ezzel a mondattal jó részét le is írtam annak, ami Mongóliában hiányzik).  Ebből adódóan új társaságot kellett keríteni a múzeumlátogatáshoz, az önként jelentkező tajvanit jól el is rángattam többek között ide. 

Maga a múzeum egy kissé rozoga és nem túl nagy épületben található, öt-tíz perc sétára a parlamenttől, a Stupa Café névre hallgató vegetáriánus étterem és buddhista meditációs központtal szemben. Amikor délután megérkeztünk, egyetlen más látogató sem volt a múzeumban és a pénztáros is hiányzott. A nem egészen egyértelmű funkciójú néni, aki az ajtóban fogadott (valószínűleg teremőr lehetett) megpróbált minket betessékelni a szuvenírboltba, hogy shoppingolással üssük el az időt amíg kollégája távol van, de hősiesen ellenálltunk. 

A jegy beszerzése után elindultunk körbe. A földszinti rész pár ezer évvel ezelőtt készített sziklarajzok reprodukcióival és néhány kupac nyílheggyel meg bizonytalan fémdíszekkel indít (erős a gyanúm, hogy ezek egy része is repró), aztán fokozatosan átcsap a buddhista művészet bemutatásába. A békésen lengedező kajaszagban (a személyzet zöldséges húslevest főzött valahol) végigsétáltuk a földszintet, megnéztünk mindenféle régészeti leletet és másolataikat, az emeletre fölkapaszkodva pedig megérkeztünk a tizenkilenc-huszadik századi buddhista tárgyak birodalmába. Tankák, cam maszkok, különféle bódhiszattvák szobrai, ceremoniális hangszerek és egyéb holmik, az egész simán fölért két félév keleti művészettörténet (plusz tankafestészet és nemtommégmi') előadással. A félreértések elkerülése végett: nem a hátsó padsorban elfekve kényelmesen szundikálás, hanem érdekesség szempontjából... 

A hagyományos mongol (nép)művészet a fent említett kurzusokból sajnos kimaradt, annál is jobb, hogy itt volt belőle ha nem is bőven, de azért szép számmal. Elsősorban festmények (vicces aprólékossággal örökítve meg pl. "Mongólia egy napját"), de némi faragvány is akadt. 

Nagyjából azt tudom mondani erre a múzeumra is, mint a természettörténetire: ha valahonnan kerítenének pénzt (mondjuk attól a több ezer embertől, aki v8-as Lexusszal meg Hummerrel büdösíti a város levegőjét és a Central Tower aljában található luxusüzletekben vásárol), simán jó hely lehetne, de a potyogó vakolat és a nem mindig fölkapcsolt villany elég siralmas látvány. Angol nyelvű cetli viszont szinte minden tárgyhoz tartozik. 

2011 rövidebb volt...

...egészen pontosan hét órával. Legalábbis számomra: ennyi az időeltolódás Magyarország és Mongólia között, cserébe 2012 ugyanennyivel hosszabb lesz. 

A szilvesztert a koliban töltöttük, a szokásos társalgórészben tanyázva. Volt némi enni-innivaló, de minden eddiginél csöndesebb buli volt, látszott a kimerültség a népeken. Egy ideje szokássá vált, hogy felváltva keresünk zenéket a youtube-on, hogy valami háttérzaj is legyen, azt hiszem egy életre megfelelő mennyiséget kaptam populáris zenékből... sajnos (?) amit én hallgatok, az nem igazán partimuzsika, de azért némi unszolásra ástam ilyesmiket:

Nemzetközi karácsony

Szombat délután fölébredve (Nóri búcsúbulija után) a többiekkel levonultunk a Nominba (szupermarket a koli mögötti paneltelepen) összeszedni a karácsonyozáshoz szükséges dolgokat. Ez javarészt kaját és bort jelentett (Krisztina szállított nekem két csomag forraltbor-fűszerkeveréket), utána pedig nekiálltunk főzőcskézni. Illetve a többiek, én csak a vagdalásban segédkeztem, konyhaművészetek terén egyelőre csak lelkes amatőr vagyok. Igaz, szerdán legyártottam egy adag mézeskalácsot azért, a formák kialakítását viszont néhány kivétellel a jobb kézügyességgel megáldott emberekre bíztam.

Karácsony 2011

Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 

聖誕快樂 新年快樂!

Veselé vánoce a šťastný nový rok!

Merry Christmas and Happy New Year!

Joyeux Noël et bonne année!

Fröhliche Weihnachten und ein gutes neues Jahr!

メリークリスマス! 新年おめでとうございます! 

QISmaS DatIvjaj 'ej DIS chu' DatIvjaj!

즐거운 성탄절 보내시고 새해 복 많이 받으세요!

Танд зул сарын баярын болон шинэ жилийн мэндийг хүргэе! 

Wesołych świąt i szczęśliwego Nowego Roku!

Alassëa Hristomerendë! Alassëa Vinyarië!

С Рождеством Христовым! С наступающим Новым Годом! 

༄༅།།ལོ་གསར་ལ་བཀྲ་ཤིས་བདེ་ལེགས་ཞུ།

İyi Noeller ve Mutlu Yıllar! 

(via omniglot.com)

A karácsonyfa a Szükhbaatar téren áll, a mongol parlament előtt. Buddhista országról lévén szó, a karácsony itt jobbára csak marketingünnep és nem is nagyon különül el a nyugati újévtől, már december eleje óta zajlanak a karácsonyi és újévi bulik, nem ritkán ajándékozással összekötve. Mi itt a koliban európai módra nagy kajálással fogunk ünnepelni (hacsak nem csúszik hiba a tervbe), mindenki csinál valami táplálékot, amit majd este közösen elfogyasztunk. Kíváncsi vagyok a jurta és halálcsillag formájú mézeskalácsaim sikerére ;) 

Újévi buli december huszadikán

Jól látjátok. Az egyetem külföldi hallgatókkal foglalkozó irodája újévi bulit rendezett kedden, melyre az ötezer tugrikos belépő megfizetése ellenében mindenki hivatalos volt. Eleinte nem vonzott a dolog, a halloween-parti emléke még élénken él, de aztán meggyőztek, hogy lesz kaja meg ingyensör, nem kötelező szerepelni és még az ösztöndíjamat is megkaptam, úgyhogy kedden suli után bementem az irodába jegyért. 

A jegyvásárlás művelete elég titokzatos volt, a csaj legyezőbe nyitotta a tökegyforma' papírdarabokat, hogy húzzak egyet. Húztam, fizettem, ráírtam a nevemet és miután alaposabban szemügyre vettem, kiderült, hogy a hátuljára rápecsételtek egy számot. Gondoltam biztos ennek alapján lehet nyerni valamit vagy ez fog segíteni a beosztásnál valami idióta játékban, de egész este nem kerültek szóba a számok. Valaki biztos megette a nyereménytortát vagy nemtom'... 

Lovaglás mínuszhúszban

Egy ideje ment a diskurzus arról, hogy el kéne menni valahova vidékre lovagolni egyet, mert az mégsem járja, hogy Mongólia és még nem ültünk lovon. A királyi többes elsősorban természetesen szerény személyemnek szól, de azért volt még pár ember a koliból, akik hasonló cipőben jártak. A megoldást Abbas szállította, az afgán srác, aki már volt egy párszor lovagolni Tereldzsben egy jurtakempinget is üzemeltető mongol családnál, legutóbb éppen három hete. Szóval megbeszéltük vele, hogy beszélje meg a mongolokkal, hogy ezen a hétvégén megyünk, kérünk két jurtát meg lovakat, ami meg is történt. 

Csütörtökön már félig aludtam, amikor elkezdték megbeszélni a többiek a részleteket (kaja, pia, árak, mikor indulunk pontosan stb.), aztán amikor pénteken tizenegykor magamhoz tértem, az egyik lengyel csaj kopogott, hogy mennek bevásárolni a kirándulásra és ezek meg ezek a tudnivalók. Oké, felöltözés, csatlakozás, vettem még egy pár kesztyűt, az összedobott pénzből beszereztünk három kiló marhahúst, két kiló hagymát, egy kiló paradicsomot, másfél kiló krumplit, néhány cukkinit, húsz tojást, húsz sört, három üveg bort, egy vodkát egy whiskeyt és öt liter vizet plusz némi naant egy indiai kajáldából, mindezt nyolc főre. A koliba visszaérve maradt húsz perc az indulásig, ezalatt még sikerült fölmarkolni némi olajat, sót meg curryt, aztán az előzetesen kitűzött indulási időpont után negyedórával (mert az afgán srác annak ellenére, hogy hangsúlyozta, hogy mindenki legyen nagyonnagyonpontos, késett) elhagytuk az épületet, a fentiekkel szatyrokban, a hátizsákokban pedig meleg ruhákkal.