A mongol nagyapánk

Szombaton Teleki Kriszta meghívására vele és egy Colmon nevű mongol nővel elmentünk Ulánbátortól egy órányira északra egy üdülőövezetes területre, ahol Colmon nagybátyja és nagynénje élnek. Tízkor indult a busz a Bömbögör-piac mellől, az út kb. egy órát tartott kifelé, keresztül a jurtanegyedeken, néhány dombon és nyaralós részeken.

Buddha és a szovjetek

A pénteki suliszünetet és a jó időt kihasználva elmentünk Nórival, az otthoni szaktársammal a város szélén lévő arany Buddha-szoborhoz, illetve a mellette lévő, Zaisan névre hallgató szovjet emlékműhöz. Kb. olyan jellegű hely, mint nálunk a Gellért-hegy, fölviszik a turistákat, kiülnek a helyi fiatalok piálni stb.

Busszal mentünk, a jegy 400 tugrik (kb. 65 forint) volt és annyival nem rosszabbak a buszok, mint a BKV-éi, viszont a város szokás szerint rendesen be volt dugulva, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg sikerült kijutni. A Mezőgazdasági Egyetem előtt volt a megálló, ami sokkal szebb hely, mint a Mongol Állami Egyetem, ahova járok, zöldövezet (mongol mértékkel), fák stb. Az egyetemről elég jól lehetett látni a hegyoldalban lévő klasszikus mongol szöveget (elolvasni nem ment, de ez is valami szovjetes jellegű dolog, előtte az "Om mani padme hum" volt a hegyre írva). Az egyetem után a Buddha-park következett, ahol sikerült belefutni egy mongol esküvőbe (meg utána még néhányba, egymás után jöttek a felszalagozott, böszme terepjárók és az európai jelmezbe bújt párok), a Buddha-szobor két oldalán lévő harang és dob körül pedig helyi középsulisok tanyáztak.

Városi buszjegy

Az első napok

A megérkezés eléggé kellemetlen volt, mivel a kollégiumot felújítják és hónap végéig meglehetősen rossz körülmények uralkodnak, de aztán valamelyest sikerült belerázódni a helyzetbe. Hétfőn megtörtént a beiratkozás az egyetemre, a bevándorlási hivatallal kapcsolatos dolgokat is ők intézik. 

Az egyetem főépülete (előtte Csojbalszan elvtárs szobra)

Elvileg órák is voltak, de az kimaradt az ügyintézés miatt. Kedden ültem be az elsőre, ami középhaladó beszéd lett volna, ehhez képest a nyelvtanos bácsi jött be és kezdett valamit üvöltözni mongolul, amin a diákok eléggé meglepődtek, de hamarosan kiderült róla, hogy egész normális. Nem nulláról kezdtük, de kellemesen alacsonyról, a csoport többi tagja sem jobb vagy lényegesen jobb nálam, úgyhogy ez így egészen jó volt. A következő lett volna a nyelvtan, de a másik tanár betegsége miatt előre lett hozva, úgyhogy másfél óra után vége lett aznapra a tanításnak. Szerdán valami írásos óra volt, amin egy néni magyarázott és gyerekdalt énekeltetett velünk. A csoport nagy része koreai, ők élvezték, a japán srác hiányzott, a két laoszi semmit nem értett (angolul sem tudnak, vissza is tették őket a kezdő csoportba), mi magyarok meg elvoltunk nyugisan, felénk ez annyira nem szokás ugye... Utána egy kulturális óra jött, mongolul, úgyhogy a fonalat csak néha sikerült fölvenni, de az biztos, hogy Dzsingisz kánról volt szó meg arról, hogy Mongóliába Oroszországból jön az olcsó benzin. Csütörtökön csak az írásos (éneklős) óra volt megtartva, az egyetemet is felújítják, úgyhogy a következő órát tartó néni közölte, hogy ilyen porban nem akar tanítani (ilyen alapon az utcára se lépjen ki, mert ott is száll a por meg szmog van) és pénteken sem lesz suli ezen okokból. 

Dzsingisz sör

Még hétfőn beültünk a már említett indiai-mexikói étterembe a hunokról filmet forgató Füredi Zoliékkal, akik tök váratlanul toppantak be a kollégiumba, aztán némi kaja meg sörözés után folytattuk az estét Ganboldéknál, aki mongol, de Magyarországon végzett magyar szakot, a felesége magyar és magyar irodalmat fordított mongolra, illetve mongolt más nyelvekre. Érdekes este volt, jó későn értünk haza, de legalább a városon nem kellett keresztülgyalogolni, köszönhetően annak, hogy itt kb. minden autó taxiként is működik és kilométerenként 600 tugrikért elvisznek a kért helyre (ha valamennyire útba esik vagy ráérnek, a buszjegy amúgy 400 tugrik és a forintosított összeghez hattal kell osztani).

Valamelyik nap még vettem mongol telefont meg egy adag képeslapot (elvileg két hét alatt haza is érnek), illetve elmászkáltunk földeríteni kicsit a belvárost.

A parlament, középen Dzsingisz kán szobra

Építkezés a Sükhbaatar tér (kb. Ulánbátor főtere) mellett

A híres Ulánbátor szálloda (ami persze ronda szoci épület)

A még híresebb Ikh Delguur (Nagyáruház), ami szintén ronda

Kilátás a kollégiumból, a kerek izék a Dashchoilin buddhista kolostor épületei

Utazás

A Budapest-Moszkva repülőút nem volt igazán érdekes, pedig először ültem nagy utasszállítón. Simán ment minden, Budapest érdekes volt fölülről, csak nagyon hamar elhagytuk, a felhők is szépek meg minden. A hely kicsit szűkös volt, de néhány óra alatt megérkeztünk Moszkvába, ennyit simán ki lehetett bírni így. A kaja elég szegényes volt, ennyi pénzért normális táplálékot is adhattak volna, nem csak ilyen kis gagyi szendvicseket. 

Moszkvába érkezve valahogy bekerült elénk az egész koreai turistacsoport, végig kellett várni, hogy mindegyiküket átvilágítsák, ami cipőlevétellel meg ilyenekkel együtt elég soká tartott. Aztán kiszabadultunk a hatóságok karmai közül, a normál tranzitterületre kiérve viszont kiderült, hogy gyakorlatilag az egész repülőtéren, ha jól emlékszem, négy terminálon keresztül kell mászni. Plázafíling, böszmedrága kaják, kelletlen oroszok, de legalább volt wifi. A négy óra várakozási idő egész hamar lement, a mongol gépnél pedig már mongolok is álltak a sorban. 

Az egyik hátsó aeroflotossal mentünk Mongóliába

Nem hóttam meg!* :)

Nyugi, életben vagyok, csak a koliban nincs net. Sikeresen megérkeztünk, elkezdtük földeríteni a várost, ma megvolt az első óra is (mongol nyelvtan). Most egy Los Bandidos nevű mexikói-indiai étteremben ülök, ahol van wifi, de kicsit drága, úgyhogy nem lesz törzshely belőle. Bővebben majd később :)

--
*Olvassatok Pratchettet. 

Moszkvából

Egy órája megérkeztünk Moszkvába, itteni idő szerint nyolckor megy az ulánbátori gép. Addig is pár fotó: 

még Budapesten

ilyen belülről a gép, átlag volánbuszos színvonal, csak a lábtér volt kicsit nagyobb...

Budapest fölülről, Ügető meg talán a Sportaréna is kivehető (Hungária # Kerepesi)

ennyi volt az összes kaja...

ez már a moszkvai reptér

csövező a tranzitutasoknak

És akkor még szűk másfél óra a géphez sorbanállásig, kéne szerezni valami kaját :) 

Pár óra múlva indulok. Holnap ilyenkor már Ulánbátorban leszek, majd utána írok bővebben :) 

A felirat és a dekoráció értelmezéséhez olvassatok Pratchettet