Az első napok

A megérkezés eléggé kellemetlen volt, mivel a kollégiumot felújítják és hónap végéig meglehetősen rossz körülmények uralkodnak, de aztán valamelyest sikerült belerázódni a helyzetbe. Hétfőn megtörtént a beiratkozás az egyetemre, a bevándorlási hivatallal kapcsolatos dolgokat is ők intézik. 

Az egyetem főépülete (előtte Csojbalszan elvtárs szobra)

Elvileg órák is voltak, de az kimaradt az ügyintézés miatt. Kedden ültem be az elsőre, ami középhaladó beszéd lett volna, ehhez képest a nyelvtanos bácsi jött be és kezdett valamit üvöltözni mongolul, amin a diákok eléggé meglepődtek, de hamarosan kiderült róla, hogy egész normális. Nem nulláról kezdtük, de kellemesen alacsonyról, a csoport többi tagja sem jobb vagy lényegesen jobb nálam, úgyhogy ez így egészen jó volt. A következő lett volna a nyelvtan, de a másik tanár betegsége miatt előre lett hozva, úgyhogy másfél óra után vége lett aznapra a tanításnak. Szerdán valami írásos óra volt, amin egy néni magyarázott és gyerekdalt énekeltetett velünk. A csoport nagy része koreai, ők élvezték, a japán srác hiányzott, a két laoszi semmit nem értett (angolul sem tudnak, vissza is tették őket a kezdő csoportba), mi magyarok meg elvoltunk nyugisan, felénk ez annyira nem szokás ugye... Utána egy kulturális óra jött, mongolul, úgyhogy a fonalat csak néha sikerült fölvenni, de az biztos, hogy Dzsingisz kánról volt szó meg arról, hogy Mongóliába Oroszországból jön az olcsó benzin. Csütörtökön csak az írásos (éneklős) óra volt megtartva, az egyetemet is felújítják, úgyhogy a következő órát tartó néni közölte, hogy ilyen porban nem akar tanítani (ilyen alapon az utcára se lépjen ki, mert ott is száll a por meg szmog van) és pénteken sem lesz suli ezen okokból. 

Dzsingisz sör

Még hétfőn beültünk a már említett indiai-mexikói étterembe a hunokról filmet forgató Füredi Zoliékkal, akik tök váratlanul toppantak be a kollégiumba, aztán némi kaja meg sörözés után folytattuk az estét Ganboldéknál, aki mongol, de Magyarországon végzett magyar szakot, a felesége magyar és magyar irodalmat fordított mongolra, illetve mongolt más nyelvekre. Érdekes este volt, jó későn értünk haza, de legalább a városon nem kellett keresztülgyalogolni, köszönhetően annak, hogy itt kb. minden autó taxiként is működik és kilométerenként 600 tugrikért elvisznek a kért helyre (ha valamennyire útba esik vagy ráérnek, a buszjegy amúgy 400 tugrik és a forintosított összeghez hattal kell osztani).

Valamelyik nap még vettem mongol telefont meg egy adag képeslapot (elvileg két hét alatt haza is érnek), illetve elmászkáltunk földeríteni kicsit a belvárost.

A parlament, középen Dzsingisz kán szobra

Építkezés a Sükhbaatar tér (kb. Ulánbátor főtere) mellett

A híres Ulánbátor szálloda (ami persze ronda szoci épület)

A még híresebb Ikh Delguur (Nagyáruház), ami szintén ronda

Kilátás a kollégiumból, a kerek izék a Dashchoilin buddhista kolostor épületei

Utazás

A Budapest-Moszkva repülőút nem volt igazán érdekes, pedig először ültem nagy utasszállítón. Simán ment minden, Budapest érdekes volt fölülről, csak nagyon hamar elhagytuk, a felhők is szépek meg minden. A hely kicsit szűkös volt, de néhány óra alatt megérkeztünk Moszkvába, ennyit simán ki lehetett bírni így. A kaja elég szegényes volt, ennyi pénzért normális táplálékot is adhattak volna, nem csak ilyen kis gagyi szendvicseket. 

Moszkvába érkezve valahogy bekerült elénk az egész koreai turistacsoport, végig kellett várni, hogy mindegyiküket átvilágítsák, ami cipőlevétellel meg ilyenekkel együtt elég soká tartott. Aztán kiszabadultunk a hatóságok karmai közül, a normál tranzitterületre kiérve viszont kiderült, hogy gyakorlatilag az egész repülőtéren, ha jól emlékszem, négy terminálon keresztül kell mászni. Plázafíling, böszmedrága kaják, kelletlen oroszok, de legalább volt wifi. A négy óra várakozási idő egész hamar lement, a mongol gépnél pedig már mongolok is álltak a sorban. 

Az egyik hátsó aeroflotossal mentünk Mongóliába

Nem hóttam meg!* :)

Nyugi, életben vagyok, csak a koliban nincs net. Sikeresen megérkeztünk, elkezdtük földeríteni a várost, ma megvolt az első óra is (mongol nyelvtan). Most egy Los Bandidos nevű mexikói-indiai étteremben ülök, ahol van wifi, de kicsit drága, úgyhogy nem lesz törzshely belőle. Bővebben majd később :)

--
*Olvassatok Pratchettet. 

Moszkvából

Egy órája megérkeztünk Moszkvába, itteni idő szerint nyolckor megy az ulánbátori gép. Addig is pár fotó: 

még Budapesten

ilyen belülről a gép, átlag volánbuszos színvonal, csak a lábtér volt kicsit nagyobb...

Budapest fölülről, Ügető meg talán a Sportaréna is kivehető (Hungária # Kerepesi)

ennyi volt az összes kaja...

ez már a moszkvai reptér

csövező a tranzitutasoknak

És akkor még szűk másfél óra a géphez sorbanállásig, kéne szerezni valami kaját :) 

Pár óra múlva indulok. Holnap ilyenkor már Ulánbátorban leszek, majd utána írok bővebben :) 

A felirat és a dekoráció értelmezéséhez olvassatok Pratchettet 

Repülőjegy 2.

(gyatra fotosop gimp-munka)

Először is fekete pont a székesfehérvári Vista irodának. De olyan, amire jön a kraken. Szó nélkül törölték a repülőjegy-foglalásomat, pedig telefonszámot és mailcímet is kértek, mondván, hogy majd szólnak, ha a légitársaság szigorít a feltételeken és hamarabb ki kéne fizetni. Hát ez szépen elmaradt... 

Na de ennyire nem sz@r azért a helyzet: közben megnyitották a január végi visszautas járatokra szóló foglalást az oroszok, úgyhogy most van nem sokkal drágábban aeroflotos jegyem (a légitársaság irodájában egy húszassal olcsóbb volt, mint az utazási irodában lett volna), szeptember másodikai indulással (aminek van egy olyan előnye is, hogy Nóri is azzal repül és így senki nem megy egyedül) és majd január 30-án jövök haza. Gyertek integetni, konkrét időpontot mailben/telefonon/személyesen :) 

Az utókor számára megörökítendő infók: 

Nem ilyen körülmények között fogunk utazni... 

Az oroszok elég szigorúan veszik a csomag-dolgokat: 158 cm lehet a bőrönd három dimenziója összeadva (vagyis mondjuk 80*50*28 cm, ami 112 literes bőrönd, de a lényeg a külső méret, nem a térfogat!), valamint 23 kg. Ha valakinek nagyobb a bőröndje (pár centi plusz állítólag még beleférhet), akkor annak 100€ pluszt kell fizetnie, a méretkorlátba beleférő második bőrönd viszont "csak" 50€, tehát sok cuccal utazóknak hasznosabb, ha inkább két csomaggal mennek, mint egy hatalmassal. A kézipoggyászra nem mondtak méretbeli korlátot (csak annyi, hogy elférjen normálisan, ha nagy - mondjuk egy cselló vagy hasonló méretű hangszer -, akkor annak adott esetben külön jegyet is kell venni a szomszéd ülésre), a súlya pedig 10 kg lehet. 

--

Megjegyzés: a repülőjegyes füzetkében két oldalnyi Сибирская Корона  sörreklám van és itt oldalt a nap mongol szava пиво :D 

Repülőjegy

A kép csak illusztráció (forrás)

Tegnap bejártuk az Aeroflot budapesti irodáját és az onnan pár percre lévő Vista utazási irodát, repülőjegy-foglalás miatt. Az akció csak félig volt sikeres, részemről legalábbis elég kellemetlen, mivel az egy átszállásos (Aeroflot) megoldás esetén nem tudnék január végén visszajönni Moszkvából (mert még nem nyitották meg a foglalást a jan. 10. utáni gépekre), a másik verzió (két átszállás, Lufthansa + Air China) pedig azzal járna, hogy kb. 20 órát lennék kénytelen csövezni Pekingben.

Peking (forrás)

Pekinget persze érdekes lenne megnézni, csak hát a reptérről kilépéshez vízum kell, egyedül egy huszonkétmilliós városban meg azért mégiscsak kissé zavarba ejtő lehet, főleg, hogy csak egészen alap kínai írásjegyeket tudok elolvasni, a beszédtudásom meg nagyjából megáll a "Nyi haó?" szintjén.

Szóval most dilemma van, a kérdés viszont ideális esetben megoldódik azzal, hogy a szegediek válaszolnak és kiderül, hogy ők is Pekingen át terveznek jönni és akkor, amikor én, vagy pedig ráfizetek és Ulánbátorban szerzek külön Moszkva-Budapest jegyet visszafelé majd valamikor októberben.

Ja, és ha valakinek van pekingi ismerőse, aki hajlandó lenne egy napon keresztül kalauzolni, az sem lenne rossz megoldás, szóval szóljatok, ha netán... :)

Így kéne menni, csak hát... (forrás)

Amúgy bocs, hogy még semmi igazán érdekesről nem tudok írni, csak a szenvedés megy, de talán ez is tanulságos lesz az utánunk következőknek...