2012. október 15., hétfő

Good bye, Lenin!

Lenin szobra az Ulánbátor szálló előtt a város egyik jellegzetessége volt. Még bőven az előző rendszer idején, 58 éve állították, de mivel eddigi megfigyeléseim alapján a keleti kultúrákra jellemző, hogy ha valaki nagy ember volt, akkor is tisztelik, ha az utókor negatívan ítéli meg - többek között ez is lehetett az oka, hogy az egyéb szovjet típusú emlékek mellett ez a szobor is megmaradt a város leghíresebb (de egyáltalán nem a legjobb) szállodája előtti téren. Összehasonlításképpen: ez nagyjából olyan, mint ha a Gellért szálloda előtt figyelne a bácsi a meglehetősen rapszodikusan működő gyógyvizes kút helyén. Oké, azért nálunk is vannak hasonló anomáliák, ld. pl. a szovjet emlékmű a Szabadság téren, de ebbe inkább ne menjünk bele. Száz szónak is egy a vége: ma eljött a nagy nap (vagyis ottani idő szerint lassan tegnap lesz már) és leemelték Lenint a talapzatáról, hogy árverésre bocsássák, kerek 400 000 tugrikos kikiáltási áron (durván 5,5 tugrik egy forint mostanában, vagyis elég jutányos a dolog, ha sikerül hamar lecsapni...). A szoborra már a ledöntése előtt többen bejelentkeztek, például egy jurtakemping Ulánbátor közelében, akiknek már van egy Sztálin-szobruk és bővítenék a kollekciót... 

A szobor tavaly szeptemberben

A történethez hozzá tartozik, hogy Oroszország (vagy a Szovjetunió) nélkül Mongólia sem nagyon létezne, tehát amellett, hogy elég véres időszak volt a 20. század eleje és nagyon sokan váltak a kommunista rendszer áldozataivá, az ország egyedül annak köszönheti a létét, hogy pufferként szolgál Kína és Oroszország között, ilyen szempontból tehát nagyon is érthető a mongolok szimpátiája az oroszok iránt. 

Csojbalszan vigyázó szemeivel eltekint a külföldi hallgatók egy csoportja fölött

Nem Lenin az egyetlen emlék a szocialista időszakból, a Mongol Állami Egyetem főépülete előtt például Csojbalszan, a kommunista Mongol Forradalmi Néppárt vezető alakja magasodik, illetve kedvelt kirándulóhely a Tuul folyó déli oldalán emelkedő Dzaiszan-domb tetején a szovjet hősi emlékmű is. Előbbi eltávolítására az ábrázolt alak mongol volta, utóbbinak pedig a mérete miatt nem kerül sor várhatóan a közeljövőben. Szükhbaatar is változatlanul ott magasodik lovastul Ulánbátor róla elnevezett főterén és bár Csojbalszan mauzóleumát Dzsingisz kán hatalmas, ülő szobrára cserélték a parlament előtt, van, ami nem változik.

A Dzaiszant koronázó szovjet hősi emlékmű, további képek ebben a bejegyzésben

És hogy mi lesz Lenin helyével? A négy évvel ezelőtti, erőszakba torkolló és többek között a kommunista párt székházának felgyújtásával végződő politikai villongások áldozatai kapnak emlékművet itt. Ki tudja, talán a dolgok mégis változnak, ha lassan is...

--

Frissítés: a BBC cikkében videót is találtok Lenin dicstelen távozásáról. 

8 megjegyzés:

  1. Ez a "nagy emberek tisztelete" nem Kínából ered? Ha jól emlékszem, ott csinálták azt, hogy amikor megbukott egy dinasztia, a következő mindig negatív tekintetben írt róla. :D
    Mármint azért van a szimpátia, mert Kínából szaladtak ki a SZU segítségével? (Azt hittem,hogy orosz befolyás alatt álltak...)

    VálaszTörlés
  2. Azt nem tudom, hogy honnan ered, de japánokkal és koreaiakkal kapcsolatban is találkoztam már vele. A dinasztiákkal szerintem nincs kapcsolatban a jelenség - párhuzamnak persze elég jó -, inkább a hagyományos (konfuciánus?) tekintélytisztelet lehet a ludas.

    Orosz befolyás alatt álltak, persze. Nem is kicsit, a Szovjetunió után itt volt először szocialista rendszer. Röviden és nem tudományos igénnyel: Dzsingisz és leszármazottai jól elfoglaltak mindent, amit tudtak. Utánuk jöttek a mandzsuk, akik nagyjából Kína, Mongólia és Tibet területét uralták, a peremvidékek lemorzsolódtak. Aztán amikor a mandzsukat elüldözték, a mongolok úgy gondolták, hogy szeretnének megint saját országot és Tibettel közösen kikiáltották a függetlenségüket, amit persze senki nem ismert el. Kínában közben elég kaotikus időszak volt, de azért visszafoglalták Külső-Mongóliát. A kínaiakat a fehérorosz Ungern báró űzte ki, pár évig a mongol egyházfő uralkodott, aztán Ungernéket lezúzta a szovjet Vörös Hadsereg, a bogdo gegent pedig az oroszoknál edződött mongol kommunisták. Aztán támogatási szerződést kötöttek a Szovjetunióval és amikor a japánok nekiálltak Mandzsúriában randalírozni és jöttek egyre beljebb, Mongólia határánál egyszer visszaverték őket (állítólag ennek köszönhető, hogy a szovjeteknek nem kellett két fronton háborúzni), aztán később Belső-Mongóliából is kiszorították a japánokat. Kína még ekkor is szerette volna visszaszerezni elvesztett területeit, de ez a segítség már elég nyomós érv volt ahhoz, hogy elismerjék a Mongol Népköztársaság függetlenségét, ami gyakorlatilag a szovjet hadseregnek köszönhető. Ez pedig úgy csapódik le bizonyos emberekben (logikát nem nélkülözve!), hogy az oroszok jók, mert fölszabadítottak minket - és itt tényleg fölszabadítás volt, még ha utána le is mészárolt a kommunista vezetés több tízezer embert - emiatt meg nem szeretik a kommunistákat, szintén jogosan.
    Az utóbbi időben pedig ehhez még az is jön, hogy Kína gazdaságpolitikája nem éppen baráti, csak nyomott áron vesznek nyersanyagot és gagyi holmikat szállítanak Mongóliába eladni, az oroszok meg nem annyira és ez a fiatalabb generáció szemében is jó pont.

    VálaszTörlés
  3. Köszi a kimerítő választ! :) Érdekes ez az ambivalens érzés, de valahol érthető.

    VálaszTörlés
  4. Szegény Лeнин багш :)

    Egyébként pár éve vettem egy Csojbalszan összegyűjtött cikkei c. ujgur-mongol írásos (!) könyvet az egyik Múzeum krt.-i antikváriumban (!) :))
    Sajnos nem volt túl izgalmas könyv, így odaajándékoztam egy belső-mongol ismerősömnek :)

    VálaszTörlés
  5. Nem tudom, hogy most mi a helyzet, de régen érdekes dolgokat lehetett találni a Múzeum krt-on: arab nyelvű Korán (megvettem), Xinhua Zidian /新華字典 (megvettem), etióp könyvek stb. A magyar-koreai szótárt meg a MOM Parkban vettem, 500 (öcá) forintért :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazság szerint évek óta nem jártam már egyikben sem, pofátlanul drágák lettek. Régebbi könyveket simán drágábban adnak, mint ugyanannak a vadonatúj kiadását a szomszédos Bookline-ban, ilyen érdekesebb dolgokat meg soha nem láttam, vagy ha igen, akkor azt is valami elszállt összegért.

      Törlés
  6. Akkor lehet, hogy szerencsém volt, mert a 新華字典 került 800 Ft-ba, a Korán meg 1800-ba :) A Csojbalszan is kb hasonló árban volt :)

    VálaszTörlés