2011. december 27., kedd

Nemzetközi karácsony

Szombat délután fölébredve (Nóri búcsúbulija után) a többiekkel levonultunk a Nominba (szupermarket a koli mögötti paneltelepen) összeszedni a karácsonyozáshoz szükséges dolgokat. Ez javarészt kaját és bort jelentett (Krisztina szállított nekem két csomag forraltbor-fűszerkeveréket), utána pedig nekiálltunk főzőcskézni. Illetve a többiek, én csak a vagdalásban segédkeztem, konyhaművészetek terén egyelőre csak lelkes amatőr vagyok. Igaz, szerdán legyártottam egy adag mézeskalácsot azért, a formák kialakítását viszont néhány kivétellel a jobb kézügyességgel megáldott emberekre bíztam.

2011. december 24., szombat

Karácsony 2011

Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 

聖誕快樂 新年快樂!
Veselé vánoce a šťastný nový rok!
Merry Christmas and Happy New Year!
Joyeux Noël et bonne année!
Fröhliche Weihnachten und ein gutes neues Jahr!
メリークリスマス! 新年おめでとうございます! 
QISmaS DatIvjaj 'ej DIS chu' DatIvjaj!
즐거운 성탄절 보내시고 새해 복 많이 받으세요!
Танд зул сарын баярын болон шинэ жилийн мэндийг хүргэе! 
Wesołych świąt i szczęśliwego Nowego Roku!
Alassëa Hristomerendë! Alassëa Vinyarië!
С Рождеством Христовым! С наступающим Новым Годом! 
༄༅།།ལོ་གསར་ལ་བཀྲ་ཤིས་བདེ་ལེགས་ཞུ།
İyi Noeller ve Mutlu Yıllar! 

(via omniglot.com)


A karácsonyfa a Szükhbaatar téren áll, a mongol parlament előtt. Buddhista országról lévén szó, a karácsony itt jobbára csak marketingünnep és nem is nagyon különül el a nyugati újévtől, már december eleje óta zajlanak a karácsonyi és újévi bulik, nem ritkán ajándékozással összekötve. Mi itt a koliban európai módra nagy kajálással fogunk ünnepelni (hacsak nem csúszik hiba a tervbe), mindenki csinál valami táplálékot, amit majd este közösen elfogyasztunk. Kíváncsi vagyok a jurta és halálcsillag formájú mézeskalácsaim sikerére ;) 

2011. december 22., csütörtök

Újévi buli december huszadikán

Jól látjátok. Az egyetem külföldi hallgatókkal foglalkozó irodája újévi bulit rendezett kedden, melyre az ötezer tugrikos belépő megfizetése ellenében mindenki hivatalos volt. Eleinte nem vonzott a dolog, a halloween-parti emléke még élénken él, de aztán meggyőztek, hogy lesz kaja meg ingyensör, nem kötelező szerepelni és még az ösztöndíjamat is megkaptam, úgyhogy kedden suli után bementem az irodába jegyért. 
A jegyvásárlás művelete elég titokzatos volt, a csaj legyezőbe nyitotta a tökegyforma' papírdarabokat, hogy húzzak egyet. Húztam, fizettem, ráírtam a nevemet és miután alaposabban szemügyre vettem, kiderült, hogy a hátuljára rápecsételtek egy számot. Gondoltam biztos ennek alapján lehet nyerni valamit vagy ez fog segíteni a beosztásnál valami idióta játékban, de egész este nem kerültek szóba a számok. Valaki biztos megette a nyereménytortát vagy nemtom'... 


2011. december 21., szerda

Lovaglás mínuszhúszban

Egy ideje ment a diskurzus arról, hogy el kéne menni valahova vidékre lovagolni egyet, mert az mégsem járja, hogy Mongólia és még nem ültünk lovon. A királyi többes elsősorban természetesen szerény személyemnek szól, de azért volt még pár ember a koliból, akik hasonló cipőben jártak. A megoldást Abbas szállította, az afgán srác, aki már volt egy párszor lovagolni Tereldzsben egy jurtakempinget is üzemeltető mongol családnál, legutóbb éppen három hete. Szóval megbeszéltük vele, hogy beszélje meg a mongolokkal, hogy ezen a hétvégén megyünk, kérünk két jurtát meg lovakat, ami meg is történt. 

Csütörtökön már félig aludtam, amikor elkezdték megbeszélni a többiek a részleteket (kaja, pia, árak, mikor indulunk pontosan stb.), aztán amikor pénteken tizenegykor magamhoz tértem, az egyik lengyel csaj kopogott, hogy mennek bevásárolni a kirándulásra és ezek meg ezek a tudnivalók. Oké, felöltözés, csatlakozás, vettem még egy pár kesztyűt, az összedobott pénzből beszereztünk három kiló marhahúst, két kiló hagymát, egy kiló paradicsomot, másfél kiló krumplit, néhány cukkinit, húsz tojást, húsz sört, három üveg bort, egy vodkát egy whiskeyt és öt liter vizet plusz némi naant egy indiai kajáldából, mindezt nyolc főre. A koliba visszaérve maradt húsz perc az indulásig, ezalatt még sikerült fölmarkolni némi olajat, sót meg curryt, aztán az előzetesen kitűzött indulási időpont után negyedórával (mert az afgán srác annak ellenére, hogy hangsúlyozta, hogy mindenki legyen nagyonnagyonpontos, késett) elhagytuk az épületet, a fentiekkel szatyrokban, a hátizsákokban pedig meleg ruhákkal. 

2011. december 13., kedd

Színház és opera

Két hete vasárnap valaki kitalálta, hogy el kéne menni valami turistáknak szóló, mongol népi showra. Hagyományos hangszerek, torokéneklés, népviselet stb. Az információáramlásban volt némi hiba, hozzám csak húsz perccel indulás előtt jutott el a hír, de azért rábólintottam, mert a jó arcok szinte kivétel nélkül mentek és annak semmi értelme, hogy egyedül üljek a koliban. Amikor kiértünk a koliból, kiderült, hogy senki nem tudja, hogy hova megyünk pontosan (mily' meglepő), de vsz. a drámaszínház lehet a cél. 
Az volt, de amikor be akartunk menni, a százötven centis jegyszedőnénik kidobtak minket, hogy a színház melletti bódéban lehet csak belépőhöz jutni. Egy kis kavar után sikerült meglelni a pénztárat, ahol külföldiektől négyszeres árat akartak kérni. Sikerült valamennyire lealkudni, de még így is drága volt szerintem.

2011. december 11., vasárnap

Hogyan nem jutottam be a parlamentbe


Még múlt hétvégén mondta a lengyel srác, hogy néhány tanár a mongol parlamentbe szervez látogatást a külföldi hallgatóknak. Érdekesnek hangzott, úgyhogy megkértem, hogy ha tud valami pontosabbat, akkor ossza meg velem is, mert kíváncsi vagyok. 
Hétfőn az egyik tanár elmondta ugyanezt az órán és hangsúlyozta azt, amit a lengyel is mondott és csak sima hülyeségnek gondoltam, hogy nem szabad farmerban és sportcipőben menni. Változatlanul hülyeségnek gondoltam, főleg, hogy csak farmert hoztam magammal és egyébként is mekkora marhaság már a dress code egy sima parlament megnézéséhez... Még ha valami királyról vagy vallási nagyfőnökről lenne szó, akkor még elmegy, na de egy parlament? Oké, talán Észak-Koreában vagy hasonló helyen.